A csatlakozási tárgyalásokon a magyar közvetlen támogatás (földalapú támogatás) jogosságát nem vitatja az Unió. Kifogásként azt említik meg, hogy a magyar szántóföldi növénytermesztési közvetlen támogatás két alapparaméterét olyan időszak adatai alapján számítottuk ki (a bázisterületet 1986-90, illetve a referenciahozamokat 1989-91 közötti tényadatok alapján), amely időszak az EU számára nem elfogadható. Ezért azt kérik tőlünk, hogy a közvetlen támogatás működtetéséhez szükséges paramétereket – bázisterület és referenciahozam – a kilencvenes évek végének tényadatai alapján is határozzuk meg.

Ez az álláspontváltozás mindenképpen pozitívumként értékelhető, mivel elmozdulást jelent a korábbi egyértelműen elutasító véleményhez képest, melyet többnyire a különböző EU-szakértők közvetítettek. Igaz ugyan, hogy az újabb EU-javaslat alapján számított közvetlen támogatás 11%-kal alacsonyabb a magyar fél által kért mértéktől, azonban az Unió álláspont változtatása arra utal, hogy a további tárgyalások előtt nyitva áll az út.

A referenciaperiódus megváltoztatására vonatkozó kérésüket részben azzal indokolták, hogy a nyolcvanas évek végi, még a szocialista időkből származó statisztika nem megbízható, másrészt, hogy az újonnan csatlakozó országok támogatását csak a csatlakozás előtti időszak adatai alapján jogos megállapítani. Illetve ez utóbbi sem teljesen igaz, mivel a közvetlen támogatási alapparaméterek meghatározására az EU számára csak az 1995-99 közötti időszak tűnik elfogadhatónak. Az EU ez utóbbi álláspontját a következőkkel indokolja: Ezen a módon akadályozható meg, hogy a csatlakozni szándékozó országokban a csatlakozásra való “felkészülés” során a közvetlen támogatás által érintett, túltermeléssel küzdő agrárágazatok termelését felfuttathassák. A támogatási paraméterek meghatározásánál erre való hivatkozással utasítják el a közvetlen csatlakozás előtti időszak beszámítását.

Ha alaposan végiggondoljuk, milyen logika áll az 1999 utáni időszakot elutasító álláspont mögött, ez ismét arra utal, hogy a közvetlen támogatás követelése – ellentétben azzal, amit nálunk sokan állítanak – mégsem teljesen reménytelen ügy, és a magyar kormány helyesen tette, amikor a csatlakozási tárgyalásokon a kedvezőtlen előjelek ellenére a szántóföldi növénytermesztésben (is) kitartott és kitart a földalapú támogatási igény benyújtásának jogossága mellett. Ebből az következik, hogy a hazai növénytermesztés a belépéssel egyidejűleg számottevő támogatáshoz juthat, feltételezve azt, hogy nem egy hosszú átmeneti időszak után válik lehetővé hazánk EU-hoz való csatlakozása.

A magyar földalapú támogatás összegét három tényező, a bázisterület nagysága, a referenciahozam mértéke, valamint a fajlagos támogatás befolyásolja.

Eddig az összehasonlításoknál csupán két lehetséges variációval dolgoztunk, az egyik a benyújtott magyar pozíció, a másik az EU által kért kilencvenes évek végi adatok alapján számított érték volt. A magyar mezőgazdaságban azonban az elmúlt több mint 10 év alatt olyan gyökeres változások mentek végbe, hogy indokolttá vált a két alapvariáció több lehetséges változattal összevetett átértékelése. Ez adta a “támogatási mátrix” ötletét, amely 1987-től kezdődő adatokra támaszkodva 1999-ig az összes matematikailag lehetséges (összesen 90) támogatási variációt tartalmazza.

A támogatási mátrix egy sor és oszlopvektor szorzásával készült. A mátrix fejlécének második sorában található az EU szabályok alapján (három év betakarított területének csúszó-átlaga) képzett, 10 elemből álló bázisterületi sorvektor. Ezt a vektort szoroztuk össze a táblázatban a periódus megjelölés utáni oszlopban szereplő – szintén az EU szabályok szerint képzett: öt év periódusában a minimum és a maximum gabona-termésátlag kihagyásával képzett hároméves átlag – 9 elemet tartalmazó referenciahozam-oszlopvektorral.

Az AGENDA 2000 után az összes direkt (földalapú) támogatás kiszámítását nagy mértékben leegyszerűsíti, hogy a továbbiakban csupán két eltérő fajlagos támogatást hagytak meg. A gabonáét, az olajnövényekét és az ugarét egységesen 63 euró/tonna, míg a fehérjenövényekét 72,5 euró/tonna értékben határozták meg. Ilyen feltételek között a közvetlen (földalapú) támogatás teljes összegét Magyarország esetében is úgy lehet a legegyszerűbb módon kiszámítani, ha külön támogatási mátrixot számolunk a 72,5 eurós, és külön mátrixot a 63 eurós támogatásra, majd ezt követően a két mátrixot összeadva kapjuk meg a teljes támogatást. Számításaink során ezt tettük, és a 2. táblázatban szereplő mátrix már a teljes magyar támogatást tartalmazza, kivéve a durumbúza többlet-támogatását. Ezt ebben a mátrixban azért nem tudtuk megtenni, mivel nem rendelkezünk a számításokhoz szükséges vetésterületi adatsorral, ugyanis Magyarországon a KSH az összes hazai búzatermesztésen belül csak 1998-at követően mutatja ki külön a durumbúza vetésterületét. Ilyen helyzetben a durumtámogatás meghatározása sajnos alku tárgya, mint ahogy a jelenlegi EU tagok többségénél is valószínűleg az volt. (Egyébként nehéz elképzelni, hogy pl. Nagy-Britannia is rendelkezik 6 ezer hektár “tradicionális” durumterülettel.)

A táblázatból leolvasható, hogy adott bázisterülethez és referenciahozamhoz euróban milyen támogatási érték tartozik. A közvetlen támogatási mátrix alapján megállapítható, hogy hosszabb idősort alapul véve a referenciahozamok változásának mértéke jóval nagyobb, mint a bázisterületeké, ez utóbbi sokkal stabilabb a referenciahozamoknál. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Magyarország számára nyújtható közvetlen (földalapú) támogatási összeget a referenciahozam megállapítása sokkal nagyobb mértékben befolyásolja, mint a bázisterület. Ezért a mátrix minimuma és maximuma (a közvetlen támogatási értékek minimuma és maximuma) azokban a mátrixsorokban található, ahol a referenciahozam minimum és maximum. A táblázat az ismertetett okok miatt a durumbúza támogatását nem tartalmazza, és ezért ezek hiányában, ennek az egyáltalán nem jelentéktelen tételnek a meghatározása teljesen a tárgyalások kimenetétől függ. (Az EU-ban az összes támogatott növények közül a durumbúza közvetlen (földalapú) támogatási szintje a legmagasabb. Attól függően, hogy tradicionális, vagy nem tradicionális régióról van-e szó, a durumtermesztők a gabona-alaptámogatáson felül, forintban számolva az AGENDA 2000 szabályok szerint is hektáronként további 90,4, illetve 36,6 ezer forint többlettámogatásban, hektáronként összesen 163, illetve a nem tradicionális régiókban mintegy 110 ezer forintos támogatásban részesülnek.)

Úgy véljük, hogy a magyar növénytermesztést nem kell “féltenünk” az EU-csatlakozás hatásától. Ha az EU javaslat valósul meg, úgy a három fő ágazat, gabona, olajnövények és fehérjenövények együttesen, a durumbúza többlet-támogatás nélkül is a mostani értékviszonyokat alapul véve, és AGENDA 2000 feltétekkel évente összesen 259,9 milliárd forint, így egy hektárra vetítve 73,2 ezer forint támogatásra számíthatnának. (Ha nem kapjuk meg a közvetlen támogatást, úgy a három ágazatban minimálisan ekkora összeget elveszítünk.)

Az EU kérés alapján számított támogatáshoz képest a már korábban benyújtott magyar pozíció alapján ennél 45,2 milliárd forinttal, 14,8%-kal több, összesen 305,2 milliárd forint közvetlen (földalapú) támogatásra lennénk jogosultak. Ebből is látható, hogy számunkra a bázisterület és referenciahozam jelenlegi EU szabályokkal történő megállapítása nagyon kedvező lett volna. Az ily módon kalkulált közvetlen (földalapú) támogatási összeg mindössze 11 milliárd forinttal, hektárra vetítve 3,1 ezer forinttal kisebb csak a teljes periódusra számított magyar maximumnál, miközben az EU kérésnek megfelelő módon számított összeg a teljes időszak magyar minimum-értékénél (229,6 milliárd forint, illetve hektáronként 65 ezer forint) összesen mintegy 30 milliárd forinttal, egy hektárra vetítve pedig 8,2 ezer forinttal magasabb összeget tartalmaz.

A különbségeket és a lehetőségeket latolgatva álláspontunk szerint a szántóföldi növénytermesztés szempontjából a kilencvenes évek végi adatok alapján számított bázisterület és referenciahozam – amennyiben ez az EU részéről valóban a közvetlen (földalapú) támogatásra vonatkozó komoly ajánlat lenne –, elfogadható, azzal a feltétellel, hogy az agrárszektorban átmeneti időszak közbeiktatása nélkül csatlakozhatunk, és ennek köszönhetően gazdálkodóink már a belépés első évében hozzájutnának ehhez a jelentős támogatási összeghez.

Mint arról már rövid hírt adtunk 2000/11-12. számunkban, megszületett az EU és Magyarország között a bor- és szeszkereskedelmi megállapodás. (A szerk.)

A mintegy másfél éve az Európai Unió Bizottsága által kezdeményezett, az agrárkereskedelem EU csatlakozásunk előtti további liberalizálására vonatkozó tárgyalások eredményeként 2000. november végén parafálták a Magyar Köztársaság és az Európai Közösség közötti alábbi témákra vonatkozó szerződéseket:

1. a bizonyos borokra és szeszes italokra vonatkozó kereskedelem új rendszeréről,
2. a bor elnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről és
3. a szeszes italok és aromatizált italok elnevezéseinek kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről

E három megállapodás a hatályba lépés és a kihirdetés szempontjából nem azonos jogi eljárást igényel, ezért egy közös jegyzőkönyv tartalmazza azt, hogy mindegyiket a megfelelő módon mielőbb integrálni kell a Társulási Szerződés keretébe.

Az egyes megállapodások tartalmáról részletesebben:

1. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösség között bizonyos borokra és szeszes italokra vonatkozó kölcsönös kedvezményes kvótákon alapuló kereskedelem

Fő jellemzői:

• ez a megállapodás az EU csatlakozásunkig marad hatályban;

• a magyar exportra vonatkozó kedvezményes borkvóta lényegesen megemelkedett, mintegy 66 ezer hektoliterrel nagyobb, mint a 2000. évre megállapított mennyiség, s ez gyakorlatilag az eddigi átlagos, tényleges kiszállításnak felel meg;
• a borkvóta részaránytalansága a magyar fél javára megmaradt;
• a borkvóta évi mennyiségi növekedése mindkét fél számára azonos;
• a bor a kvótán belül kölcsönösen vámmentesen szállítható;
• a borszállítmányokat olyan bizonyítvány kíséri, melyben az arra felhatalmazott hatóság igazolja, hogy a bor az Európai Unióból, illetve Magyarországról származik, továbbá hogy az alkalmazott borászati eljárás megfelel az 1493/99/EGK számú rendeletben foglaltaknak;
• az EU 6000 hl borpárlat Magyarországra szállítására 32%-os vámmal kedvezményes kvótát kapott (az eddigi 1600 hl, 40%-os vám helyett), ami mennyiségileg a tényleges behozatalnak felel meg.

A következő közösségi eredetű termékek magyarországi importjára az alábbi kedvezmények vonatkoznak:
 

Magyar vámtarifa szám	A termék megnevezése	Évi mennyiség hektoliter	Évenkénti növekedés 2002. január 1-jétől hektoliter	Alkalmazandó vám
Ex 220410 Ex 220421	Minőségi pezsgőbor nem több mint 2 literes kiszerelésben Friss szőlőből készült bor	75.000	15.000	Vámmentes
Ex 220429	Friss szőlőből készült bor	65.000	0	Vámmentes
220820	Szőlőből vagy szőlőtörkölyből készült borpárlat	6.000	600	32% (1)

1. Ez a kvóta helyettesíti azt a kvótát, ami e termékre vonatkozóan ez ideig az Európai Megállapodás 3 sz. jegyzőkönyvében szerepelt. 2002. január 1-jétől és az azt követő években az alkalmazandó értékvám évente 4%-kal csökken.

E megállapodást a szerződő felek autonóm intézkedésként teszik közzé, vagyis a Magyar Közlönyben megjelenik az a kedvezmény, amit a magyar fél biztosít az Európai Uniónak, az Európai Unió Közlönyében pedig megjelenik a számunkra biztosított kedvezmény. Erre a megoldásra azért van szükség, hogy a kereskedelmi kedvezmények mielőbb, már 2001. januártól hatályban legyenek.

1. A bor elnevezések kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás

A tárgyalások eredményeként új szövegtervezetet parafáltak a szerződő felek. Ez a változat nagyrészt azonos a régivel, de a következő új elemeket tartalmazza:

• az EU kibővítette a védett elnevezések listáját az osztrák megnevezésekkel, illetve átvezette a más tagországokban bekövetkezett változásokat;
• az elnevezések nemzetközi jogi védelmére vonatkozó TRIPS egyezmény és a Lisszaboni egyezmény megfelelő részei bekerültek az új szövegbe;

• magyar oldalról a hatályos bortörvény szerinti borvidék besorolások átvezetésre kerültek;
• a magyar hagyományos kifejezések listája kissé változott.

A tárgyalások során az EU kezdeményezésére, Szlovákiával egyeztetve egyetértés született abban, hogy a magyar és a szlovák felek hivatalos tárgyalásokat folytatnak, a "Tokaji" névhasználatban kompromisszumos kétoldalú megállapodás elérésére.

1. A szeszes italok és aromatizált italok elnevezéseinek kölcsönös védelméről és ellenőrzéséről szóló megállapodás

A novemberben parafált megállapodásba bekerült az a négy magyar pálinka elnevezés, ami a bejegyzésre vonatkozó jogi eljáráson már túljutott. További nevek felvételére nyitva áll a lehetőség.

Az eredetvédelmi megállapodásokat (2. és 3.) az Európai Unió Tanácsa, valamint a 15 tagország parlamentje általi jóváhagyás után a magyar Parlamentnek kell ratifikálnia. Ez a folyamat várhatóan két évet vesz igénybe. A kihirdetésükig az 1993-ban kötött bor eredetvédelmi megállapodás hatályban marad.

Összefoglalva megállapítható, hogy a magyar-EU agrárkereskedelmet szabályozó megállapodások módosításának célja az, hogy a vámok fokozatos csökkentésével és a szállítható mennyiségek növelésével növekedjen a külkereskedelmi forgalom. A tárgyalási folyamat eredményeként most a borra és a szeszesitalokra vonatkozó megállapodások megkötésében sikerült előrelépni.

Mind az agrártermékekre, mind a borra ez ideig a megállapodások a magyar fél számára aszimmetrikus kedvezményeket biztosítottak, melyek a termékek túlnyomó részére a jövőben is fennmaradhatnak. A Társulási Szerződésre épülő magyar-EU agrárkereskedelmi megállapodások lényegesen megkönnyítették az Európai Unióba irányuló exportunkat. Az agrárkereskedelem fokozódó liberalizációja az exportunkat tovább könnyíti ugyan, azonban a kedvezmények viszonossága miatt mind a termelők, mind a kereskedelem fokozódó piaci versenyre számíthatnak.

Az Európai Unió agrárszabályozását igen szigorú végrehajtási gyakorlat jellemzi. Az AGENDA 2000 reformjai hatására újabb ellenőrzéseket vezettek be a Közös Agrárpolitika rendszerébe a gabona intervenció területén.

A tagállamok intervenciós szervezetei listát vezetnek a közösségi intervencióban közreműködő raktárakról, és akár napi jelentési kötelezettséget is előírhatnak számukra. Az intervenciós ügynökség szabálytalan időközönként, de legalább évente egyszer, előzetes értesítés nélkül helyszíni ellenőrzést tart, valamint az általa megbízott külső szervek évi 10-12 alkalommal kisebb ellenőrzéseket hajthatnak végre az egyes raktárakban.

A 2000. június 19-én megjelent 1288/2000/EK rendeletben az Európai Unió előírta az intervenciós készletek külön ellenőrzését a 2000/2001 és a 2001/2002-es gazdasági években. (A gabona ágazat gazdasági éve az Európai Unióban adott év július 1-től a következő év június 30-ig tart.) Az intézkedés végrehajtásáért az egyes tagállamok intervenciós ügynökségei felelnek. Feladatuk az intervenciós raktárak 50%-ának előzetes bejelentés nélkül, és jogszabály által előírt módon történő fizikai ellenőrzése, valamint a tárolt intervenciós gabonamennyiségek igazolása, a déli tagállamokban (Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) május 15. és június 15., a többi tagállamban június 15. és július 15. között, az említett két gazdasági évben. Kockázatelemzéssel választják ki az ellenőrizendő raktárakat

Az ellenőrzéseket a Közös Agrárpolitika reformjára vonatkozó AGENDA 2000 keretében elfogadott intézkedés indokolja, mely szerint az intervenciós árakat a 2000/2001-es gazdasági évtől két lépésben, mintegy 15%-kal kell csökkenteni. Az intervenciós ár csökkenése maga után vonhatja a készletek törvényellenes kezelését, vagyis az új aratásból származó gabona előző évi intervenciós áron történő felajánlását. Az EU-ban az intervenciós időszak, melyen belül fel lehet ajánlani intervencióra a terményt a déli tagállamok kivételével november 1. és május 31. között van, a gazdasági év pedig június 30-ig tart. A május 31. után betakarított terményt már csak a következő gazdasági évben lehet intervencióra felajánlani, mégpedig az arra az évre érvényes intervenciós áron.

Az intervenciós ár változása az Európai Unióban az AGENDA 2000 elfogadása után:
 

Az árak 260 HUF/euró árfolyamon értendők.

A gabona ágazatban Magyarországon jelenleg alkalmazott, a fentihez hasonlítható piacszabályozási mechanizmus a garantált áras felvásárlás. Garantált árat búzára és kukoricára minden évben meghirdetnek (a 2000. évi termésű élelmezési célú búzára 16 000, takarmánykukoricára 14 000 Ft/tonna), azonban felvásárlásra a gyakorlatban eddig csupán egyszer, 1998-ban került sor. A felvásárlást, a tárolást, így a készletek ellenőrzését is három közraktár bonyolította. A közraktáraktól független, hatósági terményellenőrzésre azonban nem került sor.

Az intervenciós beavatkozások végrehajtását az EU minden tagállamában az erre kijelölt, az EU által akkreditált intervenciós ügynökségek végzik. A jelenlegi tervek szerint Magyarországon az Agrárintervenciós Központ (AIK) lesz felelős – többek között – a gabona intervenció ügymenetének kidolgozásáért, a raktárak pályáztatásáért és a velük történő szerződéskötésért, a felvásárlás lebonyolításáért, az ellenőrzésekért, a pénzügyek kezeléséért, az EU-nak küldendő jelentések készítéséért és az intervenciós készletek értékesítéséért. Az említett 1998-as garantált áras felvásárlásban a fenti tevékenységek közül az AIK csupán a készletek értékesítésében, közvetve vett részt. További problémát okoz, hogy Magyarországon nincs érvényben a termények fizikai ellenőrzését megfelelő szinten szabályozó jogszabály.

Jól érzékelhető, hogy a két ellenőrzési rendszer különböző, nem hasonlítható össze. Ez is mutatja, hogy felkészülésünk során még fontos feladatokat kell megoldanunk a közeljövőben.