Az EU életébõl I.

"A luxemburgi csúcsértekezlet elõkészületeként a Mezõgazdasági Miniszterek Tanácsa részletesen megvitatta az Agenda 2000 tervezet mezõgazdaságra vonatkozó megállapításait. Véleményét a következõkben összegezte:
 

1. Az európai mezõgazdaság sajátos jellegû. Ez egyrészt abból adódik, hogy nagykiterjedésû, egymástól lényegesen eltérõ természeti adottsá gú területeken, és éppen ezért egyedi feltételek között termel (így például kedvezõtlen adottságú, hegyvidéki és "kiesõ", száraz és félszáraz, sarkvidéki, illetve beépített és sûrûn lakott régiókban). Másrészt következik a vidéki lakosság számarányából és a családi gazdaságok nagy számából, a mezõgazdasági termékek sokféleségébõl és a termésátlagok ingadozásából, valamint a mezõgazdaság fokozatosan bõvülõ szerepkörébõl.

Az európai mezõgazdaságnak, mint gazdasági ágnak sokoldalúnak, fenntarthatónak és versenyképesnek kell lennie, valamint egész Európára ki kell terjednie (beleértve a kedvezõtlen adottságú és a hegyvidéki területeket is). A mezõgazdaságnak a vidéki táj képének megõrzését, a ter-mészet védelmét és az életképes vidéki közösségek fennmaradását kell szolgálnia, valamint meg kell felelnie a fogyasztók elvárásainak az élelmiszerek minõsége és biztonsága, a környezet-, illetve természetvédelem követelményeinek.

 2. A CAP 1992-ben megkezdett re formja sok tekintetben sikeresnek mondható, azonban a reformfolyamatot folytatni kell, fel kell gyorsítani és be kell fejezni, mivel az eddigi módosítások eltérõen hatottak az érintett ágazatokra, a különbözõ régiókra és az egyes birtoktípusokra, valamint azért, mert a jelenlegi állapot fenntartása a termékfölöslegek növekedésével járna.

 Ennek alapján a Tanács a közös agrárpolitika további reformjához az alábbi szempontokat határozta meg:
 

- A csökkentett mértékû ártámoga tás, illetve a közvetlen jövedelemtámogatásként nyújtott kifizetések és a kísérõ intézkedések kapcsoló dó alkalmazása továbbra is érvény ben marad.

- Az érintett ágazatokon belül végre hajtandó módosításokat úgy kell kidolgozni, hogy gazdaságilag megalapozott megoldások szülessenek, amelyek a társadalom számára elfogadhatók, valamint megfelelõ jövedelmet hoznak, egyensúlyt teremtenek a termelési irányok, a termelõk és a régiók között, és kiküszöbölik a verseny torzulásait.

- A reform kivitelezése az európai mezõgazdaság elé kitûzött konkrét célok és az egyes termelési ágaza tok érdekeit szolgálja, tekintetbe véve az EU bõvítésébõl, illetve a harmadik országokkal szembeni kötelezettségeibõl adódó következményeket.

- Európa mezõgazdasága a világpiac meghatározó tényezõje legyen és használja ki a harmadik országokban várhatóan bekövetkezõ fogyasztásnövekedésbõl adódó lehetõségeket. Ennek elõfeltétele azonban, hogy folyamatosan javuljon az európai mezõgazdaság és élelmiszeripar versenyképessége mind a belsõ piacon, mind a külsõ piacokon. A versenyképesség fokozásának folyamatát, amennyire lehetséges, össze kell hangolni az európai mezõgazdasági modell fejlesztésével.

3. A Tanács leszögezte, hogy a mezõ gazdasági termelés a vidék gazdasá gának az alapja marad a jövõben is, és éppen ezért a piacszabályozás továbbra is alapvetõ fontosságú lesz.

A vidék szerkezetének fenntartása végett egész Európában, beleértve a speciális nehézségekkel küszködõ régiókat is, többféle szerepet betöltõ mezõgazdaságot kell kialakítani. Létrehozása során különösen figyelni kell a kedvezõtlen természeti adottságok megfelelõ ellensúlyozására, valamint a termelõk földhasználatára, a táj képének megõrzésére, illetve a természeti értékek védelmére tett erõfeszítések megfelelõ elismerésére.

A vidékfejlesztési politika kidol gozása jelentõsen hozzájárul a piacszabályozással együtt az európai mezõgazdaság arculatának kialakításához, valamint a munkahelyek megtartásához, illetve új munkahelyek kialakításához a mezõgazdaságban és azon kívül is.

A fenti megállapításokkal összhangban a Tanács a következõ fõ célkitûzéseket fogalmazta meg a vidékfejlesztési politikára vonatkozóan:
 

- a mezõgazdasági és élelmiszer-ipari szerkezeti politika összehangolása a küszöbönálló kihívásokkal, a fiatalok ösztönzése arra, hogy mezõgazdasági tevékenységbe kezdjenek;

- a környezetbarát szemlélet és a természeti értékek védelmének, valamint a termékminõség és -biztonság kérdésének elõtérbe állítása;

- sokrétû gazdasági tevékenység kialakítása vidéken, amely kiegészítõ munkalehetõséget nyújt, így megtoldja a mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelmet, és ezzel fenntartja a mezõgazdasági termelõk megfelelõ jövedelemszintjét.
 

A közeljövõben folytatódik egy világos megfogalmazású vidékfejlesz tési politika kialakítása.

4. A Tanács megerõsítette azt a szándé kát, hogy a közös agrárpolitika gyakorlati megvalósítása és reformjának véghezvitele maradjon az Európai Unióban jelenleg alkalmazott finanszírozási rendszer alapelveivel összhangban.

5. Európa mezõgazdasága jövõbeni arculatának meghatározása során a Tanács tekintettel volt a kilátásban lévõ bõvítésre, annak tartalmi vonat kozásaira és idõbeli lefolyására egyaránt. Arra törekedett, hogy a csatlakozásra váró országoknak egyértelmû útmutatást adjon arra nézve, hogy agrárpolitikájukat a csatlakozás érdekében milyen irányba változtassák.

A Tanács véleménye szerint Európa mezõgazdaságának ezek szerint felvázolt modellje, amelyet a sorra kerülõ reformokkal kíván megszilárdítani és továbbfejleszteni, segítséget nyújt a csatlakozásra váró országoknak agrárpolitikájuk jövõbeni alakításához, azt követõen pedig az integráció hasznos eszköze lesz a kibõvített Európában.

6. A Tanács megvitatta a soron követ kezõ WTO tárgyalásokból fakadó nehézségeket is. A Tanács véleménye szerint a reformfolyamat befejezõdési idõpontjától függetlenül ki kell használni a reform eredményeit, és a WTO tárgyalásokon el kell érni a kettõs célt. Eszerint: Európának továbbra is úgy kell fejlesztenie mezõgazdaságát, hogy az megõrizze sajátos jellegét, valamint igen magas minõségi és biztonsági követelményeit. Egyúttal tükrözõdjön az agrárkereskedelem és a piaci liberalizáció feltételeiben az európai mezõgazdasági termelõkre, illetve a termékeikre háruló terhek nemzetközi elismerése, és ne szenvedjen csorbát sem a közösség elsõbbsége, sem a fejlõdõ országok iránti szolidaritás.

7. Az 1992-ben megkezdett reformfo lyamat befejezésének szükségszerûségére tekintettel a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy a lehetõ leghamarabb dolgozza ki hivatalos javaslatait a fentiekben leírtak, illetve a korábbi bizottsági és tanácsi állásfoglalások alapján.

A Tanács a luxemburgi csúcsértekezlet eredményeinek és a Bizottság hivatalos javaslatainak ismeretében tesz további lépéseket a CAP reformjával kapcsolatban."

Az áresés miatt a mezõgazdasági termelés értéke reáláron - Hollandiát kivéve - minden országban kevesebb volt, a német eredmény alig változott.

A növényi termelés 3,9%-kal csök kent. A változást a francia, olasz, spanyol és német átlagtermések csökkenése okozta. Ezek az országok adják az EU növénytermelésének kétharmadát. A belga, a dán, a görög, az ír és az osztrák termelés is hasonlóképpen változott.

Az állattenyésztés hozama 0,5%-kal mérséklõdött. A szarvasmarha-ágazat lényegében megegyezett az elõzõ évivel, a termék ára is azonos maradt.

A sertéságazat hozama csak Hollan diában esett vissza a sertéspestis járvány miatt; ám az állattenyésztés egész termelése is 12,8%-kal elmaradt az elõzõ évitõl.

A mezõgazdasági munkaerõ, amely (éves munkaerõegységben számítva) az elõzõ években mintegy 3%-kal csökkent, 1997-ben csak 1,9%-kal lett kevesebb; Spanyolországban változatlan maradt. A munkerõegységre jutó nettó hozzáadott érték az elõzõ 3 év növekménye után 1997-ben 3,1%-kal csökkent. A jövedelemtömeg mérséklõdése meghaladta a munkaerõ létszámát. A holland, a német, a belga és az ír jövedelmi mutató viszont kedvezõen változott.

Az EU agrárbiztosa, Franz Fischler az oxfordi farmkonferencián a közös agrárpolitika kiemelt céljának a vidéki körzetek szerkezeti fejlesztését tekintette. Az Agenda 2000 ár- és piacpolitikai irányelvei miatt zsugorodó költségvetés ellensúlyozásának szerinte ez a második oszlopa. Fischler megerõsítette, hogy a Bizottság a közvetlen támogatások tervezett felsõ határát betartja. Az árkiegészítések jövedelempótlássá alakítása az agrárpolitika költségeit, egyben a fogyasztókét is mérsékli, az adózókét viszont növeli. Az angol, méginkább a nyugat-német vélekedés szerint azonban a jövedelemkiegészítõ támogatások egy része az arra rá sem szoruló nagyüze meknek jut. Ez ellen a támogatott jövede lem felsõ határának leszállítása nyújthat védelmet.

Az angol agrárminiszter, Jack Cunningham, aki 1998 elsõ felében a Mezõgazdasági Tanács soros elnöke, évtizedes távlatban teljesen támogatás mentesnek jósolja az EU agrártermelését.

A brit kormány erre számítva a hazai mezõgazdaság vesenyképességének javítását kívánja kormányzati eszközökkel is segíteni. A jövedelemtámogatás felsõ határának megszabását, illetve esetleges leszállítását azonban a miniszter nem tartja elfogadhatónak. Az ugyanis a jobb hatékonyságú és a nemzetközi piacon is jelen levõ brit nagygazdaságok versenyképességét (és így az országét is) rontaná. A munkáspárt számára pedig az agrárpolitika magas költsége kellemetlen, szívesebben költenének más célra.

Fischler válaszában emlékeztetett a közelmúlt eseményére, amikor a brit kormány a BSE-kór miatt az EU kölségvetésébõl jelentõs közvetlen támogatást kapott. A csontos marhahús forgalmazását viszont az országban az EU elõírásoknál szigorúbban betiltotta. Fogyasztása az EU egészében emiatt 1996-ban 7%-kal csökkent és a mezõgazdaságra káros irányzatát azóta sem sikerült megfordítani.

A spanyol kormány 1997 decemberé ben jóváhagyta az agrártárca elõrejeszté sét, amely rendeletben szabályozza a nyersanyag-termelés, az élelmiszer-feldolgozás, valamint a forgalmazás kapcsolatát.

A kormány a szakmaközi piaci szervezeteknek indulási segítséget nyújt hivatalos elismerésük elsõ évében. A segítség a kimutatott költségek legfeljebb 75%-ának megtérítését jelenti. Ezenkívül külön támogatás jár azoknak a cégeknek, ahol a szakmaközi forgalom tényleges költségei 50%-ot érnek el. A támogatások felsõ határa 10 millió peseta és évente 2 ügylet után vehetõ igénybe. Támogatják a piackutatást is.

A miniszterasszony, Loyoja de Palacio az új rendszert a termékpálya eddig hiányos törvényi szabályozása pótlásának tekinti. Ezt követõen az EU-ban követett gyakorlat szerint kell a termelõközösségeket kezelni. Ezek az ország számára fontos gyümölcs- és zöldségtermelésben terjedtek el, ám az eddigi jogszabályok nem ismerik el õket önálló szervezetnek.

Gyorsítják és könnyítik a cégek bejegyzését. Az agrártárca elismerõ nyilatkozata ehhez elegendõ. A minisztérium felügyelete alatt erre a célra és a tevékenység összehangolására csúcsszer vezetet hoznak létre. A Consejo General nevû tanács egyetértési jogot szerez az agrárpiaci törvény elõkészítése során. A termelõk, valamint a feldolgozó-forgalmazó cégek megállapodásairól a minisztériumot tájékoztatni kell.

Svédország és Finnország az EU egészére érvényes tilalmazó javaslatát a Friedrich-Wilhelm Egyetem (Németország), továbbá a gyógyszer és mikrobiológiai kutatóintézetek vezetõi és szakértõi indokolatlannak tartják. A javaslat nak az az alapja, miszerint a gyógyszerek hatóanyaga az állatok húsában is megreked. Így a termékeket fogyasztó emberi szervezetben a különféle antibiotikumok hatásukat vesztik.

A német állat-egészségügyi szövetség sajtóbeszélgetésén Bernd Wiedemann professzor az ellenálló képesség rendkívül bonyolult, ugyanakkor komplex és idõvel változó jellegzetességeire hívta fel a figyelmet. Szerinte az egyértelmû tiltás helyett az alkalmazás technológiájának javításával, célzott terápiával érhetõ el javulás. A gyógyszeres kezelés nélkül a táplálékláncba bekerülhetnek az emberi szervezetre káros organizmusok, például staphylococcus törzsek, amelyek legutóbb Hollandiában okoztak járványt. Az emberi szervezet antibiotikum-érzékenységét egyébként egyes humán gyógyszerek is elõidézik.

A fogyasztók egészségét védõ szövetségi intézet tanácsadó bizottságának elnöke az élelmiszerekben határérték felett elõforduló gyógyszermaradványok okát - a vizsgálatok alapján - fõként a helytelen, az elõírástól eltérõ gyakoriságú és mértékû kezeléssel hozta összefüggésbe. A gyógyszermaradványokat, fõként az antibiotikumokat nem ítélte kívánatosnak. Éppen az intézet hivatott ennek megelõzésére. A mérések eredményét rendszeresen át is adják a német egészségügyi szövetségnek. Ismertette, hogy Németországban a borjak 2, az egyéb vágóállatok 0,5%-ánál ellenõrzik az esetleges gyógyszermaradványokat. A minták 1%-a volt kifogásolható, ami azt jelenti, hogy a gyógyszer károsító hatásának valószínûsége a nullát közelíti.

Az állat-egészségügyi szövetség elnöke a kérdés parlamenti interpellációja nyomán megélénkült széles körû hírverésre utalt, illetve az Egészségügyi Világszervezet múlt évi konferenciájára, ahol nem sikerült a vitát lezárni.