Bevezetés
Az Európai Tanács 1997. december 12-én és 13-án tartott luxemburgi csúcsértekezlete történelmi jelentõségû esemény volt az unió és egész Európa jövõje szempontjából egyaránt. A bõvítési folyamat beindítása egy új korszak kezdetét jelenti: végleg megszûnik Európa múltbéli megosztottsága. Az európai integrációs modell kiterjesztése az egész kontinensre a jövõbeni stabilitás és boldogulás záloga. A bõvítés bejelentésével egyidejûleg az Európai Tanács megkezdte az unió, illetve az uniós politikák fejlesztési lehetõségeinek átfogó tanulmányozását annak érdekében, hogy az unió sikeresen birkózzék meg a 2000 utáni feladatokkal. Ennek eredményeképpen az unió világos és egységes jövõképet fog kialakítani, amelynek birtokában bátran vállalhatja a következõ évszázadkihívásait, beleértve a bõvítés lebonyolítását is.
A luxemburgi csúcstalálkozón az Európai Tanács meghozta a bõvítési folyamat egészének elindításához szükséges döntéseket.
Az elkövetkezõ évek feladata egyrészt a tagságra pályázó országok felkészítése lesz az unióhoz való csatlakozásra, másrészt az uniónak a bõvítésre történõ megfelelõ felkészítése lesz. A szóban forgó bõvítés átfogó, mindenki elõtt nyitott és meghatározott, egymásra épülõ szakaszokból álló folyamat, amelyben minden tagságra pályázó ország a saját ütemében - felkészültségi foka szerint - halad elõre.
Az unió bõvítésének elõfeltétele az intézmények mûködésének, az Amszterdami Szerzõdés intézményrendszerre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban történõ megszilárdítása és fejlesztése.
Az Európai Tanács határozatot hozott az Európai Konferencia létrehozásáról, amely közös fórumot nyit az Európai Unió tagállamainak és a bebocsátásra váró európai országoknak, amelyek magukénak tekintik az unió értékeit, illetve belsõ és külsõ célkitûzéseit.
A Konferencia minden résztvevõjé nek elkötelezettnek kell lennie a béke, a biztonság és a jószomszédi viszony iránt, tiszteletben kell tartania más országok függetlenségét, szuverenitását, az Euró pai Unió alapelveit, a külsõ határok sérthetetlenségét és a nemzetközi jogot, valamint kötelezettséget kell vállalnia a vitás területi kérdések rendezésére békés eszközökkel, elsõsorban a hágai Nemzet közi Bíróság segédletével. Azok az országok kapnak meghívást a konferenciára, amelyek elfogadják ezeket az alapelveket és elfogadják, hogy bármely európai ország jogosult az európai uniós tagságra, amennyiben megfelel a belépési követelményeknek, valamint magáénak vallják az unió nézeteit a múltbéli megosztottságtól és nehézségektõl mentes Európa felépítésére vonatkozóan.
Elsõ lépésben az Európai Unió Ciprusnak, a tagságra pályázó közép-kelet-európai országoknak és Törökországnak küld meghívót.
Az Európai Konferencia a többoldalú politikai párbeszéd fóruma lesz. Az a rendeltetése, hogy teret adjon a résztvevõket egyaránt foglalkoztató kérdések megbeszélésének, továbbá elõsegítse a résztvevõk közötti együttmûködés kiszélesítését és elmélyítését a kül- és biztonságpolitika, illetve az igazságügy és a belügyek terén, valamint egyéb közös érdeklõdésre számottartó területeken, így elsõsorban a gazdasági kérdések és a regionális kooperáció terén.
A konferenciát az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztét betöltõ ország vezeti. Az elnökség meghívására az érintett országok állam- és kormányfõi és a Bizottság elnöke évente egyszer találkoznak, csakúgy, mint az érintett külügyminiszterek.
A konferenciát elsõ alkalommal Londonban hívják össze 1998 márciusában.
Az Európai Tanács értékelte mind a tizenegy csatlakozásra váró ország jelenlegi helyzetét a Bizottság országvéleményeinek és az Elnökség beterjesztette jelentés alapján. Ennek eredményeképpen a Tanács úgy határozott, hogy a csatlakozás folyamatát a tíz közép-kelet- európai ország és Ciprus bevonásával indítja el. A csatlakozásra az Európai Unió Alapszerzõdésében foglaltak értelmében kerül sor. Az Európai Tanács hangsúlyozza, hogy ezeknek az országoknak azonos követelményeket kell teljesíteniük ahhoz, hogy csatlakozhassa nak az Európai Unióhoz, és a csatlakozási folyamat során egyenlõ elbánásban részesülnek. A csatlakozás, amely egy fokozatosan kibontakozó és mindenki elõtt nyitott folyamat, a következõ ele mekbõl tevõdik össze:
a) A csatlakozási tárgyalások rendszere
A csatlakozás folyamata 1998. március 30-án kezdõdik azzal a tárgyalással, amelyre a tizenöt Európai Uniós Tagállam, a tagságra pályázó tíz közép-kelet-európai ország és Ciprus külügyminiszterei hivatalosak. Ekkor határozzák meg a csatlakozási tárgyalások egységes menetrendjét az elõbbiekben felsorolt tagságra pályázó országok számára.
Az Európai Unió tizenöt tagállamának külügyminiszterei igény szerint fognak találkozni a tagságra pályázó tíz közép-kelet-európai ország és Ciprus külügyminiszterével. A szaktárcák miniszterei közötti tárgyalásokra is sor kerülhet a megelõzõ párbeszédek terén szerzett tapasztalatok szem elõtt tartásával.
b) A megerõsített csatlakozás elõtti stratégia
A megerõsített csatlakozás elõtti stratégiának az a rendeltetése, hogy a tagjelölt közép-kelet-európai országokat képessé tegye arra, hogy végül az Euró pai Unió tagországaivá váljanak, és ennek érdekében már a csatlakozást megelõzõen a lehetõ legnagyobb mértékben a közösségi vívmányokhoz (acquis) igazítsák társadalmi és gazdasági berendezésüket. Az Európai Megállapodások értelmében, amelyek továbbra is az alapját képezik az unió és az említett országok kapcsolatának, a stratégia a Csatlakozási Partnerségre és a megnövelt csatlakozás elõtti támogatásra épül. Ezt a stratégiát a közösségi vívmányok tételes elemzése teszi teljessé, amelyet az egyes tagjelölt országokkal külön-külön végeznek el.
A Csatlakozási Partnerség
A Csatlakozási Partnerség - a megerõsített csatlakozás elõtti stratégia alapeleme - egy új eszköz, amely biztosítja, hogy a tagságra pályázó közép-kelet-európai országok támogatásának valamennyi lehetséges módozata egységes keretek között valósuljon meg.
Ezek az egységes keretek részletesen tartalmazzák minden egyes tagságra pályázó országra vonatkozóan azokat a kulcstényezõket, amelyeket figyelembe kell venniük a közösségi vívmányok átvétele során, valamint azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek erre a célra rendelkezésre állnak, közöttük mindenekelõtt a PHARE Programot. Ebben az összefüggésben a pénzügyi támogatás a pályázó felkészültségének - egész pontosan a közösségi vívmányok átvételét célzó program megvalósításának - a függvénye.
A Tanács egyhangú határozata szükséges a partnerség kialakításához, mivel ez a csatlakozás elõtti stratégia fõ eleme. Ennek alapján azután legkésõbb 1998. március 15-ig a Tanács minõsített többséggel határozza meg az egyes partnerségekre vonatkozó alapelveket, elsõdleges szempontokat, köztes célokat, fõbb eltéréseket és feltételeket. Abban az esetben, ha valamelyik tagságra pályázó országnál valamely, a csatlakozás elõtti stratégia folytatásához elengedhetetlenül szükséges feltétel hiányzik, a Tanács az elõzõekben leírt döntéshozatali eljárás szerint hozza meg a megfelelõ intézkedéseket.
A csatlakozás elõtti megnövelt támogatás
Jelentõsen megnövekszik a csatlako zás elõtti támogatás: a PHARE Program mellett, amelyet a csatlakozás szempontjainak megfelelõen formáltak át, 2000-tõl tartalmazni fogja a mezõgazdaság támogatására szánt összeget, illetve a szerkezeti fejlesztésekre fordítható keretet - amely a Kohéziós Alap célkitûzéseivel összhangban lévõ intézkedéseknek biztosít elsõbbséget.
A bõvítés folyamatában részt vevõ országok pénzügyi támogatása, amelynek keretében különös figyelmet fordítanak a legrászorultabbakra, az egyenlõ elbánás elvén alapszik és független a csatlakozás idõpontjától. Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódóan az Európai Tanács örömmel fogadta a Bizottság felzárkóztató mechanizmusra vonatkozó javaslatát.
A 2000 és 2006 közötti idõszak pénzügyi kilátásait meghatározó döntésektõl függetlenül a PHARE Program az alábbi két fontos cél kitûzésével összpon tosít a csatlakozásra: az ügyviteli és a jogi kapacitás növelése (hozzávetõleg a költségvetés 30%-ának felhasználásával), valamint a közösségi vívmányok átvételével és alkalmazásával kapcsolatos beruházások támogatása (hozzávetõleg a költségvetés 70%-ának felhasználásával).
A közösség egyes programjai (pl. az oktatási, a képzési és kutatási programok) nyitva állnak a tagságra pályázó országok elõtt. Így azok megismerkedhetnek az unió politikájával és munkamódszereivel. Ezeknek az országoknak a bekapcsolódását a közösség programjaiba egyedi elbírálás alapján határozzák meg. A részvétel pénzügyi fedezetébõl a tagságra pályázó országoknak egyre növekvõ mértékû önrészesedést kell vállalniuk. Szükség esetén PHARE forrásból továbbra is finanszírozni lehet a tagságra pályázó országok nemzeti hozzájárulásának egy részét. Az ilyen esetek finanszírozására fordított összeg a PHARE költségvetés mintegy 10%-át teheti ki, a kutatási és fejlesztési alapprogramban való részvétel költségein felül.
A tagságra pályázó országoknak lehetõséget kell nyújtani arra, hogy az õket érintõ kérdésekben megfigyelõként részt vehessenek, az általuk is pénzelt programokat felügyelõ ügyviteli bizottságok munkájában, az adott helyzetnek megfelelõen kialakított eljárás szerint.
A közösség olyan intézményeinek körét, amelyek munkájában a tagságra pályázó országok részt vehetnek, egyedi elbírálás alapján határozzák meg.
c) A Bizottság országvéleményei és a csatlakozási tárgyalások
A Bizottság országvéleményei az egyes tagságra pályázó országok helyzetének alapos és átfogó elemzését adják a tagság feltételeinek szempontjából, amelyeket az Európai Tanács koppenhágai csúcsértekezletén határoztak meg. A tagállammá válás lehetõsége egyedülálló módon serkenti a tagságra pályázó országokat, hogy felgyorsítsák a közösségi vívmányokkal összhangban álló politika alkalmazását. A közösségi vívmányok átvétele szükséges, de önmagában nem elégséges feltétel; szorgalmazni kell tényleges alkalmazásukat is.
Az Európai Tanács rámutatott, hogy milyen szoros az összefüggés a tagságra pályázó országoknak, elsõsorban a belsõ piacra vonatkozó rendelkezései és a közösség politikáinak csatlakozás utáni összehangolt mûködése között.
A Koppenhágában meghatározott politikai feltételek teljesítése minden esetben elõfeltétele a csatlakozási tárgya lások megkezdésének. A gazdasági feltételeket és a tagsággal járó kötelezett ségek teljesítésére való alkalmasságot, ahogyan eddig is, úgy ezután is, elõretekintve és rugalmasan kell értékelni.
A tárgyalások megkezdésérõl hozott döntés nem jelenti azt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak a sikeres befejezése azonos idõpontban fog bekövetkezni. A tárgyalások befejezõdésére, majd azt követõen a tagságra pályázó országok csatlakozására attól függõen kerülhet sor, hogy az egyes országok milyen mértékben felelnek meg a koppenhágai követelményeknek, illetve az unió mennyire képes az új tagok beolvasztására.
Az Európai Tanács kétoldalú kor mányközi találkozók megrendezését határozta el. Ezekre 1998 tavaszán kerül sor, azzal a céllal, hogy megkezdõdjenek a tárgyalások Ciprussal, Magyarországgal, Lengyelországgal, Észtországgal, a Cseh Köztársasággal és Szlovéniával az unióba történõ belépésükrõl és az alapszerzõdés abból következõ módosításának feltételeirõl. Ezek a tárgyalások az általános tárgyalási forgatókönyv alapján zajlanak, amelyet a Tanács 1997. december 8-án fogadott el.
Egyszersmind felgyorsítják a Romá niával, Szlovákiával, Lettországgal, Litvániával és Bulgáriával folytatandó tárgyalások elõkészületeit, mindenekelõtt a közösségi vívmányok tételes vizsgálatával. Az elõkészületek megtárgyalására is sor kerülhet kétoldalú miniszteri szintû tárgyalásokra az unió tagállamaival.
d) Az értékelés menete
1998 végétõl kezdõdõen a Bizottság rendszeresen fog jelentéseket készíteni a Tanács részére, valamint szükség szerint ajánlásokat tesz a kétoldalú kormányközi találkozók megkezdésére, illetve a tagságra pályázó közép-kelet-európai országok csatlakozása érdekében tett lépéseinek értékelésére a koppenhágai követelmények alapján. Fõleg a közösségi vívmányok átvételének ütemét vizsgálják a kérdéses országnál.
A jelentések elkészítése elõtt megvizsgálják a Csatlakozási Partnerségek kivitelezését és a közösségi vívmányok átvétele terén elért elõrehaladást az egyes tagságra pályázó országoknál az Európai Megállapodások keretében. A Bizottság jelentései alapján hozza meg a Tanács döntéseit a bõvítési tárgyalások kivitelezésére, illetve újabb pályázók bevonására a bõvítési tárgyalásokba. Ezzel összefüggésben a Bizottság továbbra is felhasználja az Agenda 2000-ben kidolgozott módszert a tagságra pályázó országok alkalmasságának értékelésére, a gazdasági feltételek és a tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére vonatkozóan.
A tagságra pályázó országok elõrehaladását
rugalmasan kell értékelni a Bizottság által
a Tanács elé terjesztett, rendszeresen készülõ
jelentésekben.
Az Európai Tanács örömmel fogadta a Bizottság által készített Agenda 2000 tervezetet, amely az unió politikáinak fejlesztésével és a jövõbeni finanszírozási rendszerrel foglalkozik. Az Agenda 2000 megerõsítette: az unió kibõvítése elõtt ki kell dolgozni a kulcsfontosságú uniós politikák finanszírozási rendszerét, hogy az unió a lehetõ legjobb feltételekkel nézhessen szembe a bõvítéssel járó kihívásokkal. A pénzügyi fegyelem betartása és a hatékony költséggazdálkodás megvalósítása elsõrendû szempont az unió és a tagállamok szintjén egyaránt.
Az Európai Tanács úgy látja, hogy az Agenda 2000-ben megfogalmazott bizottsági javaslatok megfelelõ tárgyalási alapot nyújtanak az unió politikáival és a finanszírozási rendszerrel kapcsolatos megállapodás kidolgozásához. A Tanács felkéri a Bizottságot, hogy a lehetõ leggyorsabban dolgozza ki javaslatait valamennyi témakörrõl az elõzetes megbeszélések, illetve a fenti megállapítások alapján. Az Európai Tanács tudomásul veszi a Bizottságnak azt a szándékát, hogy legkésõbb 1998 õszéig beterjeszti a saját erõforrások rendszerének mûködésérõl szóló jelentését.
Az áttekinthetõség szempontjából fontos, hogy a jövõbeni finanszírozási rendszer bemutatása és alkalmazása során egyértelmûen elkülönítsék az unió jelenlegi formájára vonatkozó költségeket azoktól az összegektõl, amelyeket a jövõben csatlakozó országoknak - a csatlakozás elõtt vagy a csatlakozáskor - nyújtott támogatások céljára tartalékolnak.
Az Európai Tanács tudomásul vette a Mezõgazdasági Miniszterek Tanácsának állásfoglalását. Az unió eltökélt szándéka a mezõgazdaság európai modelljének a továbbfejlesztése, a belsõ és külsõ versenyképesség fokozásának szem elõtt tartásával. Az európai mezõgazdaságnak, mint gazdasági ágnak, sokoldalúnak, fenntarthatónak és versenyképesnek kell lennie, valamint egész Európára ki kell terjednie, beleértve a sajátos nehézségekkel küszködõ régiókat is.
A CAP 1992-ben megkezdett reformját folytatni kell részletekbe menõen, a megfelelõ módosításokkal, és be kell fejezni a reformot, kiterjesztve a mediterrán termékekre is. A reformfolyamatnak gazdaságilag megalapozott megoldásokhoz kell vezetnie, amelyek a társadalom számára elfogadhatók, valamint megfelelõ jövedelmet hoznak; egyensúlyt teremtenek a termelési szektorok, a termelõk és a régiók között, ugyanakkor kiküszöbölik a verseny torzulásait. A Közös Agrárpolitika megvalósításához szükséges pénzügyi forrásokat a mezõgazdasági elõirányzat alapján határozzák meg.