Az EU-15-ben a 365,7 milliós lakos ságból 148 millió az aktív dolgozó és 18 millió a munkanélküli. A keresõ dolgozók népességbõl való százalékos aránya a tagországokban igen tarka képet mutat. Így Spanyolországban 31%, Olaszországban 35,4%, Írországban 35,7%, Ausztriában 46,6%, Hollandiában 44,7%, Németországban 44,4%. Az EU-15-ben a foglalkoztatottsági arány 55,2% (férfiaknál 66,2, nõknél 45%). A három földközi-tengeri országban különösen alacsony a foglalkoztatottsági hányad (50% alatti értékkel), fõleg az igen csekély nõi foglalkoztatottság miatt. Ausztriában a munkanélküliség aránya 4,3%, ami igen csekély értéknek számít, ennél csupán Luxemburgban jobb a helyzet (ott 2,9%-os a munkanélküliség). Az EU-átlag 10,7%. Jóval az EU-átlag alatti munkanélküliség tapasztalható Dániában (7%), Portugáliában (7,1%) és Írországban (7,2%). Németországban, Nagy-Britanniában, Görögországban és Belgiumban 8-10%, Olaszországban, Franciaországban 11-12%, Finnországban 17%, Spanyolországban 22,7% körüli. (Mber. Öst. Landw. 1997:8)

Spanyolországban 1993-1995 között gazdálkodó üzemek száma 1,38 millióról 1,28 millióra csökkent, az átlagos üzemnagyság pedig 17,85 ha-ról 19,80 ha-ra nõtt. Az ország középsõ részein az átlagos üzemnagyság 40 ha, ugyanakkor a Kanári-szigeteken és Valenciában csupán 3,3-4,9 ha közötti. A mezõgazdasági hasznosítású földterület az 1993. évi 24,71 millió ha-ról (1995-re) 25,23 millió ha-ra bõvült - az említett üzemszám-csökkenés mellett. Mindez a mezõgazdaság tartós koncentrálódási folyamatát jelzi. (Agra-Europe 1997:34)

A közép- és kelet-európai országok gazdasági fejlõdésének elõsegítéséhez a PHARE-program keretében 1996 végéig - átszámítva - 13 milliárd DM összeg áramlott, ebbõl 1 milliárd DM-nek megfelelõ pénzösszeg a mezõgazdaság átalakításához. A PHARE-program csak részsikereket hozott, s a kereslethez igazodó támogatási rendszer a támogatási pénzek felaprózódásához vezetett. A jövõben ezért a sorrendiségrõl nem a fogadó országok, hanem jóval inkább az EU fog dönteni. Különösen nagy az elmaradás a földreform és a magángazdaság fejlesztése terén, de az agrárpiaci információs rendszerek fejlesztése is megakadt. Az ezredfordulótól évente Közép- és Kelet-Európába a PHARE közvetítésében évente 3 milliárd DM összeg folyósítását tervezik az AGENDA 2000 keretében. Ebbõl a mezõgazdaság még külön támogatást kap, amihez még a strukturális alapokból is érkezik bizonyos összeg. (DLG-Mitt. 1997:10)

Európa agrárpolitikai helyzete szo rosan összefügg az üzemi szerkezetekkel. A 100 ha-nál nagyobb gazdaságok zöme az Egyesült Királyságban található, ahol is a mezõgazdasági hasznosítású területnek kétharmadát foglalják el. Németországban a 100 ha-nál nagyobb gazdaságok aránya csupán 3,5%, s ezek is jobbára a volt NDK-tartományokban helyezkednek el. Az Egyesült Királyságban az átlagos üzemméretek 70 ha körüliek. A franciák (38,5 ha) és németek (30,3 ha) az átlagos üzemnagyságok rangsorában a középmezõnyben foglalnak helyet. Görögország zárja a sort 4,5 ha üzemnagysággal. (DLG-Mitt. 1997:10)

Németországban 1996-ban 540 ezer mezõgazdasági üzem mûködött 17,23 millió ha-nyi összfelületen. (Az 1 ha-nál kisebb gazdaságok adatait nem szerepeltették a statisztikai értékelésben. Szerk.) A volt NSZK-tartományokban 509 132 üzem (11,67 millió ha-on), a volt NDK-tartományokban 30 843 üzem (5,56 millió ha-on) gazdálkodott. Mellettük még 30 500 kisüzemet, ill. 1 ha-nál kisebb helyet foglaló feldolgozó üzemet tartottak számon. A nyugati tartományokban 45, a keleti tartományokban 44% volt az 1-10 ha közötti nagyságú üzemek számaránya. A nyugati tartományokban a 100 ha-nál nagyobb üzemek száma növekedést mutat. 13 ezer ilyen nagyüzem a földterület több mint 17%-án gazdálkodik. A keleti tartományokban 8026 - 100 ha-nál nagyobb - nagyüzemet tartanak számon, ezek az összterület 93%-án gazdálkodnak. (DLG-Mitt. 1997:10)

Németországban az újraegyesítés óta évente összesen 7,2 millió gabonát (búzát, rozsot) õrölnek. Ugyanakkor egy év alatt (nevezetesen 1995-1996 között) a malmok száma 19-cel csökkent (539-re). Ebbõl a fennmaradt 539 malomból 426 a "régi" (NSZK-beli) tartományokban üzemelt, s csak 113 mûködött a keleti tartományokban. A legtöbb malom Dél-Németországban, azon belül Bajorországban (134) található. A kismalmok évi õrlési teljesítménye 2500 tonnánál nem több (Betriebs. Nachr. Landw. 1997:4)

A Takarmánytermelõk Egyesülete (FEFAC) beszámolója szerint 1996-ban az EU-ban összesen 120 millió t takarmányt állítottak elõ. Legnagyobb (14,2%-os) volt a termelésnövekedés Ausztriában, Írországban viszont a termelés 6,1%-kal csökkent. Németország 2,4%-kal, Franciaország 3,7%-kal növelte termelését. A sertéstakarmány-termelés az EU-ban 3%-kal növekedve 41,5 millió t-ra emelkedett, a baromfitakarmányé 1,9%-kal gyarapodva 34 millió t-ra nõtt. A szarvasmarha-takarmány termelése 2,8%-kal apadva 34,7 millió t-ra esett vissza. (AIZ 1997:9311)

Németországban végzett számítások szerint 1 ha-nyi szántóterületen egy gazda nemcsak 7 t búzát és 30 t burgonyát termel meg, hanem ezzel 1 millió l talajvizet is "elõállít". Ilyenképpen egy 31 ha-os összfelületû átlagos német gazdaság kerek 30 millió l talajvíz képzõdéséhez járul hozzá. Ez az óriási vízmennyiség egy éven át egy 580 lakosú település ivóvízszükségletét volna képes fedezni. Egy talajkutató professzor számításai szerint a vízmûveknek "tulajdonképpen" ha-onként 400 DM-et kellene a gazdáknak fizetniök az ivóvíztermelésért. (Agra-Europe 1997:33)

Németországi vélemények szerint fölösleges az ökotermesztés további ösztönzése. Ha az ökotermesztés kiszélesítését tovább szorgalmaznák, félõ lesz, hogy a bizonytalan keresletfejlõdés nyomán az ökotermékek piacán árufölöslegek keletkeznek, s a termelõi árakat leszorítják. Minthogy a szövetségi kormány szerint a fenntartható gazdálkodásnak nem az ökogazdálkodás az egyetlen útja, ezért annak részarányát nem érdemes lényegesen megváltoztatni. (Agra-Europe 1997:33)

Hollandiában a hígtrágyára vonatkozólag rendkívül szigorú környezetvédelmi elõírások voltak érvényben. A kormány ezeket nemrégiben némileg enyhítette. Ennek keretében a foszfátmûtrágyák használatáról már nem kell könyvelési nyilvántartást vezetni. Korábban ha-onként 2 számosállat esetén már kötelezõ volt a trágyanyilvántartási könyv vezeté se; a tervezet szerint ez a jövõben csak 2,4 számosállat/ha állatsûrûségtõl fölfelé lesz kötelezõ. Illetékes szakemberek véleménye szerint a foszfáttrágyák kötelezõ kivétele a könyvelési nyilvántartásból nem jár jelentõsebb környezetvédelmi következményekkel. (D. Fortschr. Landwirt. 1997:11)

Az EU Bizottság nagy erõfeszítéseket tesz az európai fogyasztók számára a minõségi marhahús-fogyasztás "feltámasztására". Egy több mint 18 millió ECU-s kampányba kezdtek, melynek 60%-át magukra vállalták 13 akcióprogram pénzügyi támogatására. További jelentõs összeggel (20 millió ECU-vel) támogatják a pótlólagos marhahús-el adást szorgalmazó programokat. Ezeken kívül egy átfogó reklámkampányba kezdtek, mellyel a minõségi marhahúsról (táplálkozási szempontokról, termelésellenõrzésekrõl és piaci helyzetrõl) rend szeres információkat szolgáltatnak. A marhahús mellett a borjúhús népszerûsítésére nagy erõfeszítéseket tesznek, minthogy a korábbi BSE-válság miatt erõsen visszaesett a marhahús fogyasztása. (Mber. Öst. Landw. 1997:8)

Nagy-Britannia 2025-ig energiaigényének 10%-át biomasszából szeretné fedezni. A biomasszát fõleg fûzfaültetvényekben akarják termelni. Ehhez a kormány tervezete értelmében az elkövetkezõ 14 évben kerek félmillió hektáron fognak energia-fûzfát termeszteni. Már 1997-tõl módot nyújtottak az energianyerés céljából fûzfatermesztésre vállalkozó gazdáknak arra, hogy az ugaroltatási program keretében kiegyenlítési pótlékért folyamodjanak. Ezenkívül az ugarolt területeken folytatott fûzfatelepítés elõsegítésére telepítési támogatás kérvényezhetõ. Akik nem parlagterületen kívánnak fûzfát telepíteni, azok egyszeri támogatást kapnak. Jelenleg az országban még csak egy - biomasszával mûködtetett - hõerõmû üzemel. (DLG-Mitt. 1997:1)

Németországban 1996-ban az élelmiszer-fogyasztásban kedvezõ és kedvezõtlen változásokat figyeltek meg. Ezek nemcsak a német élelmiszer-fogyasztási szokásokat tükrözik vissza, hanem általános uniós irányokat is jeleznek. Így pl. kedvezõ jelenségként lehet értékelni a gabonatermékek, a burgonya fogyasztásának tartós szintjét, a zöldségfogyasztás és a gyümölcsfogyasztás némi növekedését. Továbbra is tetemes a hal- és sajtfogyasztás mértéke, a húsfogyasztásé, különösen a marhahúsé viszont tovább csökkent. Egyedül a baromfihúsból fogyasztottak valamivel többet. A cukorfogyasztás lassan mérséklõdik. Kedvezõtlen jelenség a változatlanul sok zsír fogyasztása. Egyúttal tojásból is többet fogyasztottak. Az alkoholfogyasztás némileg visszaesett (az egy fõre jutó fogyasztás így 10 l felett van), tehát e téren még nem megnyugtató a helyzet. Sok aggodalomra adott okot, hogy az állattartásban felhasznált gyógyszerek lehetséges veszélyt jelentenek a fogyasztókra. Többek között erre vezethetõ vissza, hogy a káros mikroorganizmusok ellenállása az antibiotikumokkal szemben megnõtt. (Verbraucher-Rundschau 1997:4/5)
 

EA98/1-2