Örömmel mondhatjuk el, hogy sikeresnek bizonyult és bizonyul az az olvasói véleménykutatás, amelyet kérdőívek formájában a tavalyi 11/12. dupla számunkban tettünk közzé. Így Önöktől, a közvetlenül érintettektől tudhattuk meg, mi a véleményük az Európai Unió Agrárgazdaságáról, s mely témák iránt a legnagyobb az érdeklődés. Különösen nagy segítségünkre van a konkrét témajavaslatok sora.

Így a legbiztosabb forrásból tudhattuk meg, mi foglalkoztatja például a sertéstenyésztőket a csatlakozás kapcsán, mi nyugtalanítja a méhészeket, vagy egyéb szakterület művelőit, amire ennek a lapnak a hasábjain szeretnének választ kapni. Ígérjük, minden témához megkeressük a hivatalos szakértőt, a legmegfelelőbb interjúalanyt. Igyekszünk választ adni arra is, miként alakul a későbbiekben mezőgazdaságunk szerkezete, tájékoztatunk arról is, hogyan áll felkészülés tekintetében a többi csatlakozni kívánó ország. Sort kerítünk már a következő számunkban az új állatvédelmi törvény és az ennek szellemében a közeljövőben várható állattartási gyakorlat ismertetésére.

Most, amikor megköszönjük értékes együttműködésüket, biztosítjuk Önöket arról, hogy igyekszünk jól használható információkkal szolgálni úgy, hogy Önöket is bevonjuk a szerkesztésbe. Nagy becsben tartunk minden olyan olvasói véleményt, amelyet Önöktől kapunk.

A további gyümölcsöző együttműködés reményében:

• A berlini Zöld Hét nem csupán nagyszabású nemzetközi mezőgazdasági, kertészeti és élelmiszer-ipari kiállítás, hanem a döntéshozók tanácskozása, a közvélemény tájékoztatása az Unió belső reformjairól, kelet-nyugati vitafórum és az agrárszféra szakembereinek találkozója többek között. Összeállításunk neves és ismert politikusok, döntéshozók beszédeinek kivonata az Unió belső ügyeiről, a keleti csatlakozási esélyekről.

 
• Milyen az EU növény-egészségügyi szabályozása? Mit jelent ez a számunkra? A hazai növény-egészségügyi szabályozás megváltozik a csatlakozásunk után. Kiss Piroska cikkéből kiderül, mely területeken, a 27. oldalon olvashatnak erről a témáról.

 
• Mit jelent az új fizetési eszköz, az euro megjelenése, milyen előnyökkel jár azokban az uniós országokban, ahol már bevezették és mit jelent számunkra? A témával kapcsolatban nekünk szóló zsebbevágó tanácsokat is olvashatnak a 16. oldalon.

 
• Általános a földbérleti rendszer az Unió tagországaiban. Ennek oka, hogy a föld ára rendkívül magas, így a bérleti rendszer látszik elérhetőnek. A bérlőt speciális intézkedések védik, Franciaországban például növénykultúrától függően akár 18 évig is bérelhető a föld. Így a művelőnek érdekében áll a termőerő fenntartása. Földárakról, bérleti díjakról olvashatnak a 17. oldalon rövid összefoglalót.

 
• Akik szívesen búvárkodnak az Internet csatornáin, azoknak ajánljuk figyelmébe az EUR-LEX című írást, amelyből kiderül, hogy a téma iránt érdeklődők hogyan igazodnak el az Interneten.

 
• Sokunkat érdekel a SAPARD-program, amely a tagjelölt országok pénzügyi támogatását tartalmazza 2000-2006 között. E témáról a 34. oldalon találnak hasznos információkat.

 
• Hol tartanak jelenleg a csatlakozási tárgyalások hazánkkal? Mely területeken nyújtottunk be átmeneti mentességi kérelmet? Melyek a harmadik forduló témái? Maácz Miklós írása a 25. oldalon e kérdésekre ad választ.

 
• Hogyan értékeli Lengyelország felkészültségét a Bizottság? A lélekszámban és négyzetkilométerben egyaránt a legnagyobb tagjelölt országról a 36. oldalon olvashatnak.

 

 
 

Dr. Torgyán József jónak és színvonalasnak ítélte a magyar részvételt a Zöld Héten (Grüne Woche) Berlinben rendezett nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállításon. Többek között elmondta, hogy német kollégájával, Karl-Heinz Funke úrral mindketten azon a véleményen vannak, hogy Magyarország érett az uniós tagságra. Most elsősorban az Európai Uniónak kell meghozni belső reformjait, hogy integrálni tudja a társult országokat, köztük hazánkat.

Hazai és külföldi újságírók egy csoportjának a miniszter úr elmondta azt is, hogy Magyarország tudatosan törekszik jó viszonyra a szomszéd országokkal. Igen nagy jelentőséget tulajdonít Magyarország annak, hogy például Szlovákia is első körben kerülhessen be az Európai Unióba. Gabonatöbbleteinket nem biztos, hogy a jövőben a szomszédos országokba exportáljuk, különös tekintettel az ottani termelők érdekeire.

Kérdésekre válaszolva dr. Torgyán József kifejtette, hogy szerkezetátalakítás előtt áll a magyar mezőgazdaság.

El fogják érni, hogy belvizes területekre nem kerül gabona, sokkal inkább környezetvédő célokat és energiatermelést szolgáló erdők vagy halastavak.

A piacra jutási támogatás helyett a mezőgazdasági tárca az intervenciót részesíti előnyben, a termelők érdekeit és a minőségi termelés követelményeit szem előtt tartva. Az ágazat támogatásában elsőbbséget élvez a továbbiakban a vidékfejlesztés, a munkahelyteremtés és a környezetvédelem.

Derűsen nyugtázta azt, hogy amit a rendszerváltást követő két kormánynak nem sikerült elérni, azt a jelenlegieknek igen: nevezetesen a termelők regisztráltatták termelésüket, minthogy állami támogatást kizárólag az kaphat, aki regisztráltatja termelését. Sikerként értékelte dr. Torgyán József azt is, hogy a tárca nem csupán úrrá lett a tavaszi gabonaválságon, de a gabonaexportunkat sikerült megkétszerezni 1998-ban.

Kupa Mihály mindenekelőtt elmondta: azért vesz szívesen részt éppen a mezőgazdasági bizottság munkájában, mert a parlamentben választóit - ahogyan gyakorta jóízűen említi - a hegyaljai parasztokat képviseli. A mezőgazdasághoz nem ért - csakhogy másokkal ellentétben ezt be is vallja. Ettől függetlenül foglalkoztatja, miként sikerül majd a nyugat-európai gazdasági közösséghez csatlakoznia az ágazatnak. Most annyi látszik: nemcsak határainkon belül, hanem az Unió brüsszeli központjában is módfelett zavaros a helyzet. Az EU nem teljesen határozott a mezőgazdaság kérdéseiben; nem alakult ki, miként változtatják meg a közös agrárpolitika céljait, és hogyan oldják meg a közös költségvetésre súlyosan nehezedő agrártámogatási gyakorlatot. Egyáltalán nem tudni, milyen lesz majd az Unió 2000 és 2006 között, hiszen a változtatásokat tartalmazó AGENDA 2000 reformcsomag körül élénk vitákat folytatnak a tagországok. A tervezet elkészítésének idején még híre-hamva sem volt például az ázsiai és az orosz válságnak.

Ami ebből a belépésre váró államokat - közöttük Magyarországot is - érinti, abban szintén sok a bizonytalanság. Nem tudhatjuk, miként részesülünk majd az agrártámogatásokból. A kiszivárgó hírek szerint az új tagállamok nem kaphatnak majd a kárpótló, úgynevezett kompenzációs kifizetésekből, amelyekkel az unió gazdáinak a támogatások csökkenéséből fakadó bevételkieséseit ellentételezik. A közös költségvetéshez legnagyobb mértékben járuló országok szintén korlátozni akarják befizetéseiket. Lábra kapott olyan nézet is, hogy a jövőben ne az EU költségvetése, hanem az egyes tagállamok fizessék a mezőgazdasági támogatásokat.

Kupa Mihály kétségbe vonta, hogy hazánk a következő négy esztendő alatt képes lesz a teljes mezőgazdasági és környezetvédelmi felkészülésre. A magyar mezőgazdaságnak erőteljesen növelnie kellene a kelendő termékek termelését. Szerinte átfogó terv csak most készül az ágazat fejlesztésére. Jó néhány elméleti kérdés tisztázatlan. Ilyen például a birtoknagyság, a szövetkezések helyzete. Rendezetlen a tartós földbérlet, vitatott néhány elképzelés a kiemelt és a visszafejlesztésre ítélt tevékenységekről, s várat magára a tartós és részletes agrárszabályozás is.

Az elnagyoltan felidézett bevezető szavak után számos szakember mondta el véleményét, amelyekből ehelyütt csupán szemezgethet a tisztelt olvasó.

Botos Károly, a Baromfi Terméktanács igazgatója: Kénytelenek vagyunk alkalmazkodni az Unióhoz, ha tetszik, ha nem. Ezért sem szerencsés a hazai agrártámogatások szétaprózása. Utat téveszthetünk, ha nem sikerül mezőgazdaságunkban elkülöníteni a szociális, azaz önellátó termelést, a versenyt a hazai és nemzetközi piacokon vállaló, árutermelő üzemekétől. Ellentmondásokat szülhet az alapanyag-termelés ösztönzése akkor, amikor az élelmiszeripari vállalatok eladási gondokkal küszködnek.

Piros László, az ÉFOSZ főtitkára: az EU-ba jelentős ugyan az élelmiszer-kivitelünk, ám a legfontosabb piacunk mégis csak a hazai. Jelenleg az élelmiszer-forgalom 95%-a magyar áru. Ha tagok leszünk, egészen biztosan növekszik majd az importverseny, amelyben csak úgy állhatunk helyt, ha értéke, becsülete lesz a hazai élelmiszereknek.

Varga László: meglehet, hogy eretnek a gondolat, de nem látom világosan Magyarország helyét az atlanti érdekeket és értékeket megjelenítő Európai Unióban. A magyar élelmiszeripar nem kis része multinacionális vállalatok tulajdona, s azok a szociális terheket igyekeznek a magyar államra hárítani, a termelés hasznát ellenben kivinni az országból.

Balogh Csaba, a nádudvari KITE Egyesülés igazgatója: nagyon lényeges, hogy hiteles információkhoz jussanak a termelők. Az adott szónak bizonyosan nő a súlya, olykor többet ér, mint a beígért pénzügyi támogatás. Igen fontosnak vélem az őszinte megnyilatkozásokat, hiszen minden versenyző nem érhet célba.

Kepenyes János kistermelő, Orosháza: nincs külön szociális és külön versenyző agrárgazdaság, hanem többfunkciós mezőgazdaság van, amelynek csak az egyik, de nem a legfontosabb tényezője a haszon, a profit. Nagy gond, hogy Magyarországon az egyes termékpályák szabdaltak és a szereplők - termelők, feldolgozók, kereskedők - ellenérdekeltek. Ezen az államilag támogatott termékpályás szövetkezés megvalósításával lehet segíteni.

A privatizált mezőgazdaság igen sokféle képzettségű vállalkozóból áll. Speciális szakmai információra van szükségük. Számukra csak részben hasznosítható a „nyugatról beömlő” import szaktudás. A Kárpát-medence speciális klimatikus adottságai, termőhelyi viszonyai és termesztési hagyományai sajátos, itt fölhalmozott tapasztalatokat kívánnak.

A Könyvhónapra kiállító kiadók elsősorban hazai szerzők munkáit ajánlották. Ez garancia a helyi adottságok és a „hungaricumok” jó kihasználására, és esélyt ad a magyar mezőgazdasági termékek jó nemzetközi szereplésére.

A hazai agrárszakírók helyzete jóval kedvezőbb, mint más ágazatoké. Ezt az előnyt jó lenne megtartani.

A Könyvhónapot dr. Mucsi Imre helyettes államtitkár (FVM) nyitotta meg. Majd a szakkönyvkiadásban érintett társminisztériumok részéről dr. Kiss Ádám helyettes államtitkár (Oktatási Minisztérium) és dr. Tardy János helyettes államtitkár (Környezetvédelmi Minisztérium) üdvözlő szavai következtek.

A Könyvhónap országos rendezvénysorozatot kínál februárban. Szerzők mutatkoznak be, szaktanácsadási találkozók lesznek az ország számos könyvesboltjában és remélhetőleg a gazdaboltokban is. Ezeket az eseményeket kereskedelmi hálózatok szervezik.

Érdekesség a könyvesbolti kirakatverseny, amelynek fődíja 100 000 Ft. Ezt a díjat a könyvhónapi záróeseményen adják át a rendezők.

A Könyvhónap záróeseménye az országos hírű Mezőgazdasági Könyvesboltban lesz február végén (Budapest, V. kerület, Vécsey u. 5., vezető: Keresztúri László, tel.: 343-2540).
 
 

A javasolt módszerek elsősorban az ágazat élénkítésére és egységes szabályozására vonatkoznak.

A tárgykörért felelős biztos, Christos Papoutsis hangsúlyozza, hogy mind az árucikkek, mind a szolgáltatások körében versenyhelyzetet kell teremteni, a vásárlók igényeinek lehető legteljesebb kielégítésére törekedve. Fontos, hogy az ezzel járó teendők összhangban legyenek az EU általános gazdaságpolitikájával, beépüljenek a különböző döntésekbe.

Az egyes intézkedések önmagukban nem tűnnek ugyan nagy horderejűnek, de együttvéve tekintélyes hatást fejthetnek ki a tagországokon belüli és a külső forgalmazásra egyaránt.

Evégből célszerűnek látszik:

• a tagországok figyelmét fokozottan ráirányítani a kereskedelmi ügyletekre;
• elősegíteni a kis- és középüzemek bekapcsolódását, az elektronikus eszközök segítségével;
• ismertetni a legjobb módszereket a versenyképesség javítására, főleg a kevésbé fejlett területeken;
• előkészíteni a kis- és középüzemeket a közös valuta, az euro bevezetésére.

A reformra a versenyképesség javítása érdekében van szükség. Csak így óvható meg az Európai Unió attól, hogy kiszoruljon külső és belső piacairól, hogy kénytelen legyen átadni a helyét az olcsóbban termelő harmadik or-szágoknak. A főbiztos kérte a német gazdákat, fogadják el az ajánlatokat.

Az AGENDA 2000 legfőbb célja az, hogy az EU-ból kikerülő agrártermékek versenyképesek legyenek, és az eddigieknél jobb, környezetmegóvó termelés és vidékfejlesztés valósuljon meg. Független tanulmányok előre jelzik, hogy a következetesen megvalósított reformok következtében a fogyasztói megtakarítások 2005-re 7-11 milliárd euro körül lesznek, a fogyasztói árindex 0,3-0,45 százalékos csökkenése mellett. Fischler kifejtette: nem érti a német gazdák ellenállását a reformokkal szemben, tudván azt, hogy Németország termeli az Unión belül a legtöbb tejet, sertéshúst, repcét, egyúttal a második legnagyobb gabona-, marhahús- és tojástermelő. A német mezőgazdasági termékek exportja rekordot döntött 1998-ban, az előző évit 7 százalékkal meghaladta. Mindezek után nincs semmi ok sem arra, amiért a német gazdák idegenkedjenek attól hogy, az eddiginél még szorosabban alkalmazkodjanak a piac igényeihez.

A továbbiakban elmondta, hogy a versenyképes mezőgazdaságnak szüksége van versenyképes környezetre is. Éppen ezért a vidékfejlesztés a környezet megóvása mellett a közös agrárpolitika második legfontosabb pillére az Unió minden régiójában.

Fél szívvel végrehajtott reformokkal a piacon semmit nem lehet elérni, s nincs mód a többletköltségek lefaragására. A reformfolyamat egészében a mezőgazdaság is benne van, abból ki nem emelhető.

Végül is el kell dönteni, hogy az európai mezőgazdaság és élelmiszeripar fenn akarja-e tartani növekvő szerepét a világpiacon, vagy belenyugszik abba, hogy háttérbe szorul. Az előrejelzések azt mutatják, hogy az élelmiszerek iránti igény az elkövetkező 10 évben világszerte növekedni fog. Éppen ezért nem mindegy, hogy az Unió a kemény munkával föltárt, biztos piacait átengedi-e a versenytársaknak, vagy sikerül megőriznie, sőt kiterjesztenie kereskedelmi kapcsolatait.
 
 

A miniszter vendéglátó minőségben is üdvözölte a megjelenteket - a Zöld Hét megnyitása kapcsán -, bejelentve, hogy ez a minisztérium is átköltözik Berlinbe. Örömmel hangsúlyozta, hogy számos fontos személyiség tisztelte meg jelenlétével az összejövetelt, ahol világraszóló fontosságú kérdésekben igyekeznek közös álláspontot kialakítani.

Az agrártermékek forgalmazásában mindenképpen szükségesnek látszik a szabad áramlás elősegítése. Az sem hagyható viszont figyelmen kívül, hogy a túlzott liberalizálás veszélyeztetheti a WTO (World Trade Organization), vagyis a világkereskedelmi szervezet zavartalan működését.

A teendőket a következő pontokban foglalta össze:

1. Gerhard Schröder szövetségi kancellár már kiemelte az EU leglényegesebb feladatait a német elnökség idejére. Közéjük tartozik az agrár- és a szervezeti politika felülvizsgálata 2000 és 2006 között, egy minden igényre ügyelő egyezség keretében. 1999. március végéig ezt politikailag is meg kell alapozni. Csak így készíthetik elő az új tagok fölvételét az Európai Unióba. Az eljárás történelmi jelentőségű, hiszen kihat a demokratikus Európa jövőjére.
2. A kancellár véleménye szerint az európai határokat rugalmasan kell értelmezni. Különösen fontos a FÁK-országokhoz fűződő kapcsolatok erősítése, ami nem merülhet ki az esetenként nyújtott élelmiszer-segélyekben. A műszaki ismeretek és tudományos vívmányok megosztása közös érdek.
3. A szövetségi kormány meggyőződése, hogy a nemzetközi agrárpolitikában "az ökológiai és szociális követelményrendszer" szerepének előtérbe kell kerülnie. A természet-, környezet-, növény- és állatvédelem az eddiginél is fontosabb lesz. A túlzott liberalizálás ennek megvalósítását is nehezítené.

1999-ben 57 ország mutatta be mezőgazdasági termékeit a Zöld Hét kapcsán Berlinben. Érdemes kiemelni, hogy közülük 12 a közép-kelet-európai állam. Mivel az EU ebben az irányban terjeszkedik, különös figyelmet érdemelnek. Rendkívül hasznos, ha mezőgazdák, kertészek, erdészek, halászok, vadászok és a velük kapcsolatban álló ágazatok képviselői összejönnek, kölcsönösen eszmét és tapasztalatot cserélnek.

Ámbár az élelmiszeriparban hatalmas vállalatok viszik a vezető szerepet, nagyon sok közép- és kisüzem keményen tartja magát. Sokszor éppen az utóbbiak adnak munkát a vidéki lakosságnak. Egyszersmind megőrzik egy-egy táj arculatát, különleges értékeit, ami figyelemreméltó a globalizálódó és liberalizálódó irányzatok ellenpontjaként. A német szövetségi kormány egyetért az AGENDA 2000 céljaival. Akik szembehelyezkednek a reform intézkedéseivel, minden bizonnyal hátráltatják a kedvező kilátásokkal kecsegtető együttműködést.

Funke úr, úgy is mint mező- és erdőgazdasági, élelmezésügyi miniszter, úgy is, mint az EU Mezőgazdasági Tanácsának elnöke szoros kapcsolatra törekszik a Bizottsággal. Teljesen egyetért azzal, hogy valamennyi résztvevő igyekszik a saját érdekeit érvényesíteni. A közös szervek dolga, hogy a különböző törekvéseket helyesen hangolja össze. A hallatlanul gyors műszaki fejlesztések ellenére a mezőgazdasági munka ma is kemény próbára teszi a benne dolgozókat. Ezt mindenképpen szükséges figyelembe venni az árak megállapítása, a kívánatos támogatások odaítélése során. Ugyanakkor az agrártermelésnek is ügyelnie kell a fogyasztói igények minél gondosabb kielégítésére. A 64. Zöld Hét ilyen szempontból is számos hasznos útmutatással szolgált.
 
 

Tarthatatlan a helyzet az új adótörvények létrehozta „egyenlősdi" a jövedelmek megosztásában. Figyelembe kell venni, hogy egy parasztcsalád jóformán 365 napot dolgozik egész éven át, hiszen az állatokat ünnepnapokon és a szabadság idején is el kell látni. Az adótörvény ellen éppen ezért teljes joggal szólalt föl Karl-Heinz Funke mezőgazdasági miniszter.

Remélhetőleg az AGENDA 2000 előnyös változásokat ígér ilyen tekintetben is. Hozzátéve, hogy figyelembe veszi a mezőgazdaságra a termelésen kívül háruló kötelezettségeket, amilyen a környezet védelme, a táj eredeti arculatának megőrzése, a vidékiek városba özönlésének megakadályozása.

Nagy kár volna az eddig bevált módszerek megváltoztatásával vagy mellőzésével az eredményeket kockára tenni. A kvóták megszorítása, beszűkítése minden bizonnyal károkat okozhat. Ami viszont a hasznos újításokat - pl. az euro bevezetését - illeti, azokkal a Szövetség mindig egyetért. A Zöld Hét számos kitűnő példával támasztja alá az agrárvilág fejlődését, ezért minden pártfogást megérdemel.
 
 

1999 nehéz évtized után köszöntött a magyar nemzetgazdaságra. Az elmúlt időszak erőteljes változásai - részint a tulajdonviszonyok gyökeres átalakulása, részint a hagyományos piacok elvesztése folytán - súlyos terheket róttak mindenekelőtt a mezőgazdaságra. Magán az ágazaton belül is át kellett hidalni a nagyüzemi szerkezet széthullásából fakadó nehézségeket, annál is inkább, mivel az új üzemformák többnyire tőkehiánnyal küzdenek.

Érthető, hogy mindez törvényszerűen hozta magával az életszínvonal esését, a munkanélküliség növekedését. Egyúttal tovább nyílt az agrárolló. A termelői árak nem követték az infláció ütemét, ugyanakkor a termeléshez nélkülözhetetlen eszközök és anyagok alaposan megdrágultak.

A kormányzat törekvései közé tartozott az új típusú - tehát valóságos - szövetkezetek támogatása, a termelés mennyiségi szemléletének minőségi szemléletre való átállítása.

Sajnos a jelenlegi GATT/WTO egyezmény nincs tekintettel az ilyen jellegű átalakulás bonyodalmaival küszködő ország helyzetére.

A jövedelembiztonság megteremtésének egyik feltétele, hogy összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a nyilvántartó és ellenőrző ügyviteli szervezettel együtt.

Magyarország gazdasági fejlődését az segítené elő, ha a támogatást nem kötnék ilyen megszorításokhoz, hanem a helyzetnek megfelelően teret adnának a döntésekhez.

Néhány körülmény ebből a szempontból különös figyelmet érdemel. Mindenekelőtt az, hogy a mezőgazdaság a lehető legérzékenyebb az inflációs hatásokra. A termelés jellegénél fogva ugyanis a ráfordítások - pl. vetőmag, vegyszer, művelési költség stb. - csak meglehetősen hosszú idő múltán térülnek meg a termésben. Emiatt sem maradhat el a mezőgazdáknak a termelés folyamatosságának fenntartása végett nyújtott anyagi segítség. Az szintén magától értetődik, hogy a birtokszerkezet megváltozása révén a tőkeigény megnőtt. Az újonnan induló üzemek berendezése, fölszerelése, egyáltalán a termelés és feldolgozás beindítása tetemes összeget emészt föl. Ehhez a támogatás - akár vissza nem térítendő, akár hosszú futamidejű és olcsó kamatozású kölcsön alakjában - elengedhetetlen.

Ilyen jellegű elveket tartalmaz az ún. CEFTA-jegyzék. Ezt a jegyzéket terjesztik a WTO, (világkereskedelmi szervezet) elé. A cél, hogy világossá tegyék: az átmenetből következő gondokkal terhelt országok egészen más elbánást igényelnek, mint a "beállított" és olajozottan működő nemzetgazdaságok. A kezdeményezéshez 1999-ben - egy kivételével - a CEFTA valamennyi tagja csatlakozott.

A magyar törekvések arra is irányulnak, hogy a világkereskedelem ne gördítsen sorompókat, és ne állítson föl tilalomfákat mezőgazdasági termékeink forgalmazása elé. Ezért is üdvözlik örömmel a várható EU-csatlakozást, azzal együtt, hogy megkötöttség nélkül vehessünk részt a piaci versenyben. Javaslataink elfogadása módot nyújtana a mezőgazdaság többirányú feladatkörének ellátására, egyszersmind a vidéki lakosság életkörülményeinek javítására.
 
 

Szóba került, hogy 1998 folyamán az orosz importnak mintegy 30%-a élelmiszerekből, fényűzési cikkekből és dohányneműből állt.

A német élelmiszer-exportnak kereken 20%-a jutott el az Orosz Köztársaságba. A közben bekövetkezett gazdasági nehézségek miatt azonban a behozatal jócskán csökkent - és sajnos ugyanez vonatkozik Ukrajnára is. Mindkét országban viták lángoltak föl a behozott élelmiszerekre kivetendő vámoktól. Minden jel arra vall, hogy az eddig gyümölcsözőnek látszó kapcsolat csak úgy tartható fönn a jövőben is, ha a német cégek leányvállalatokat hoznak létre az érintett országokban. Mind az orosz, mind az ukrán hivatali vezetők és szakemberek örömmel vennék a tapasztalatok cseréjét, a technológiák korszerűsítését, közös vállalatok alapítását a termelés, csomagolás, szállítás és tárolás folyamataiban.

Németország már létre is hozott egy együttműködési hivatalt (Kooperationsbüro) a Kelet-Nyugat Információs Központ kebelében, ahol a közeljövőben a részletek kidolgozására kerülhet sor.