A Német Parasztszövetség (DBV) elnöke, Constantin Heereman szerint a jövõben az agrárszerkezeti politika nem választhatja külön Németország keleti és nyugati részét. Az egyik legsürgõsebb feladat az egyéni gazdák támogatásának egyszerûsítése. A támogatások helyébe könnyen kezelhetõ, áttekinthetõ agrárhitelezést kell megvalósítani.
Fontos, hogy a német mezõgazdaság ne veszítse el a hazai felhasználók bizalmát. Ezért is szükséges a származási és a minõségbiztosítási rendszerek kiépítése. Nem szabad megengedni, hogy Németországban a hagyományos minõség- és fogyasztóvédelmet az európai elõírások alapján fellazítsák. Nem engedhetõ meg például a hús víztartalmának növelése és hormonok alkalmazása a tejtermelésben.
Ahhoz, hogy a mezõgazdaság tartós nyersanyagforrása legyen az ipari társadalomnak, hasonló támogatásra van szükség, mint amilyet az európai repülõgépgyártásban megvalósítottak. Az agrárreformmal kapcsolatban a DBV kifogásolja, hogy a bürokrácia korlátozza a vállalkozói szabadságot és a mezõgazdaságot olykor kísérleti területnek tekinti, ahol át nem gondolt ötleteket lehet kipróbálni.
A Bizottság csak a tudományosan alátámasztott javaslatokat tárgyalja és felkészült arra, hogy a javaslatok elfogadása a déli tagországok erõs ellenállásába ütközik.
A borreform keretében a Bizottság terve szerint az éves bortermelést a jelenlegi 190 millió hl-rõl 154 millió hl-re kell csökkenteni. Olaszország és Spanyolország már hangot adott tiltakozásának. Fõleg azt kifogásolták, hogy a feleslegek költségét a tagországoknak maguknak kell viselniük. A gyümölcs- és zöldségágazat reformjának keretében a Bizottság szeretné megakadályozni, hogy a termelõk kizárólag intervenciós célra értékesítsék termékeit.
A most elõkészített német törvényjavaslat a házi gyógyszerek alkalmazását is tartalmazza. A változások az elõállítás és engedélyezés kérdéseire is kiterjednek. Az állat-egészségügyi szövetség szerint az állatorvos az élelmiszer-feldolgozásra szolgáló állatoknál csupán az engedélyezett gyógyszertári termékek használatát javasolhatná. A szövetség szerint a gyári kész gyógyszereken kívül csak meghatározott állatbetegségekre írhatna elõ saját receptet. A kész gyógyszerek sem tartalmazhatnak kísérletekben ki nem próbált anyagokat. A várakozási idõ elteltével megengedett hatóanyag-maradványt is szabályozzák. Amennyiben a gyári ké szítményeken a várakozási idõ nincs feltüntetve, a házi gyógyszerekre érvényes (vélhetõen szigorúbb) szabályokat kell alkalmazni.
A szövetség az eddiginél szorosabban kívánja a gyógyszerforgalmazás biztonságát és áttekinthetõségét szabályozni. A haszonállatoknál például az állattartók csak megszabott gyógyszereket használhatnak, a természetes szexhormonokat csak az állatorvos írhatná fel. Ez alól csupán az újszülött állatok életének elsõ hetében tehetõ kivétel. A környezõ EU-országokkal külön megegyezés alapján bonyolódhat a gyógyszerforgalom. Ma a kishatárforgalomban a vényköteles gyógyszereket is behozhatja az állatorvos, ezt a jövõben csak eredeti csomagolású és korlátozott menynyiségû készítménnyel teheti meg. A belföldi várakozási idõre is fel kell hívni a figyelmet. Az 1995-ben érvényben lévõ új törvény hosszú idõre és következetesen szabályozza az EU-országok állatgyógyászati készítményeinek forgalmát.