Dr. Scholz adatai szerint 1994 májusában Németországban 913-féle engedélyezett növényvédõ szert használtak, 241-féle hatóanyaggal. Az EU-ban becslések szerint 20-24 ezer növényvédõ szer van engedélyezve, 700-féle hatóanyaggal.
A jelenlegi német jogszabályok a növényvédõ szerek engedélyezésében rontják a német termelõk versenyképességét a külföldi és a hazai piacon egyaránt. Környezetkímélõ termelésre ugyanis csak termelékeny mezõgazdaság képes. Az egy munkaerõre vetített német mezõgazdasági termelési érték azonban jóval kisebb, mint Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban. A hazai piacvesztést szemlélteti Dr. Scholz szerint az a tény, hogy 1992-93-ban Németországban a zöldség 61%-a, a gyümölcs 75%-a külföldrõl származott.
(1993. januári állapot szerint)
| Németország | Hollandia | Franciaország | |
| Alma | 51 | 80 | - |
| Zöldségfélék | 56 | 114 | - |
| Gabona | 67 | - | 112 |
| Repce | 37 | - | 73 |
| Kukorica | 30 | - | 70 |
| Burgonya | 34 | - | 76 |
| Cukor- és takarmányrépa | 48 | - | 90 |
A mezõgazdaság gépberuházása az utóbbi 20 évben 13%-ról körülbelül 17%-ra nõtt. További növekedése nem valószínû, bár a válaszok szerint nem a jövedelmi helyzet döntötte el elsõsorban a beruházásokat. A befolyásoló tényezõk között a gazdák 80%-a szerint a beruházások általános körülményeinek változása, az új hatások közül a vállalati méret csökkenése játszott közre. Mérsékli a beruházási szándékot a termelés megkezdõdött külterjesítése, a termõhelykorlátozás, valamint az intenzív gyümölcstermesztés várható visszaszorulása is.
A szakértõk 60%-a középtávon a gépimport növelésére számít. Ennek okát a magas hazai árakban látják, de a hazai eszközök választéka sem felel meg a piaci igényeknek. A nyugatnémet gyártók a nagy és erõs típusok fejlesztését elhanyagolták. Ezekkel a kereslet fõként a keleti gazdaságokban lenne élénk. A hazai termékek piaci esélyeit növeli a nagyfokú üzembiztonság, amit a vevõk a magasabb árral is készek elismerni. Bíznak abban is, hogy a keleti igényeknek megfelelõ, nagyobb teljesítményû eszközök kínálatát a német ipar 3-5 év alatt megteremti.
A kis- és nagyüzemek beruházási viselkedése eltérõ. A nagyokat a piaci tapasztalatokon nyugvó ésszerûség, a kicsiket érzelmi elhatározások vezérlik. Megfelelõ tájékoztatással azonban a kisüzemek is befolyásolhatók. A nagygazdaságok többször és alaposabb elõkészület után vesznek gépet, a kereskedelmi láncot rövidítve, közvetlenül a gyártótól. Jobbak a hitellehetõségeik. Gépsorokat és egy-egy kultúra teljes eszközeit keresik. Szakértelmük olcsóbb vásárlást tesz lehetõvé.
A szakértõk a költségkímélõ eljárást és arra alkalmas típusok keresletének növekedését várják, így a szántás nélküli földmûvelés, a közvetlen vetés, a gyomnövények mechanikus irtásának terjedését. Az egyszerûsített vetés és tarlóégetési technikák viszont visszaszorulnak. A termelõk a gépek állandó költségeit - teljesebb kihasználással, bérmunka végzésével is - csökkenteni kívánják.
A keleti tartományok agrárgazdaságának fejlesztésére 1990 és 1994 között 15,5 milliárd DM volt a szövetségi költségvetésben felhasználható. A következõ évre további 1,8 milliárd az elõirányzat, mint ezt a tárca minisztere, Borchert ismertette. Csupán a beilleszkedési segély 5,6 milliárdot tesz ki. Önmagában ez a kedvezmény a miniszter szerint nem lendíti fel a mezõgazdaságot, azt a szerkezetváltás eszközei is segítik. Ezeket vidéken mindenki igénybe veheti. Az 1995-ös évre elfogadott összeget is beleértve 1990 óta 6,1 milliárd DM segélyt folyósítanak.
A szerkezetpolitika segíti a falurendezés, a vízgazdálkodás és területrendezés beruházásait is. Célja a falu életkörülményeinek és a vidéki térségek vonzóerejének javítása. Támogatják továbbá a kis- és kézmûipari munkahelyteremtõ kezdeményezéseket. A fejlesztés súlyponti területe a magántermelõk támogatása, hogy versenyképes, piacos irányba fejlõdjenek. Ennek lehetõségét az új tartományok számára Brüsszelben kivívott külön szabályozás teremtette meg. A beruházási támogatásokat azonban az EU-val összhangba kell hozni.