A német Közhasználatú Földtársaságok Országos Szövetsége (BLG) szerint rugalmas támogatási irányelvekre van szükség ahhoz, hogy többek között a kézmû- és a kisipar fejlesztése révén elõsegítsék a vidék gazdasági-társadalmi erõsödését.
A földtársaságok 1993-ban 2 milliárd DM-et fektettek be a vidék fejlesztésébe. Céljuk a vidéki körzetek teljes gazdaságának fejlesztése, a falvakban az életkörülmények javítása. Foglalkoznak a föld adás-vételével is.
Franciaországgal ellentétben Németországban nem tapasztalható elvándorlás. /Kivéve a volt NDK egyes tájait. (Szerk.)/ Ez azzal magyarázható, hogy az agrárpolitikát összehangolják a vidék fejlõdésére kiható más intézkedésekkel, a gazdaság-, a közlekedés- és az infrastruktúra politikával.
A Földértékesítési és Földkezelési Társaság (BVVG) feladata a korábban állami tulajdonban lévõ földterületek és erdõk magánosítása. A kiadott irányelvek jó részét az egyes tartományok különféleképpen értelmezik. Kétértelmû például a bérbeadásnál alkalmazandó elsõbbségi jogok szabályozása.
A BVVG a rendelkezésére bocsátott földek 70%-át hosszú lejárattal már bérbe adta. Az ezután jelentkezõk számára a lehetõségek korlátozottak.
A kelet-német mezõgazdaságban a felmérendõ földterület minimálisan 5 millió ha. Ebbõl eddig 60 ezer ha-t mértek fel önkéntes földcsere során. Már ezek a számok is mutatják, hogy az új tartományokban még évekig munkát ad a földtársaságoknak az agrárszerkezet átalakítása.
A szász vidékfejlesztési programot Freistaat finanszírozza az EU támogatásával. A program célja a vidék sokoldalú fejlesztése, a falusi üdültetés elõmozdítása, a vidéken élõ nõk helyzetének javítása, a munkanélküli és háztartásbeli nõk bekapcsolása a gazdasági, kulturális tevékenységbe.
A CSU politikus szerint az EU agrárreformja, a GATT-egyezmény megteremti ennek alapjait, a már érzékelhetõ fellendülésbõl a mezõgazdaságra is juthat. Azokban a családokban, ahol a mezõgazdasági jövedelem nem elegendõ, kiegészítõ forrásokat kell feltárni. A tapasztalatok szerint az asszonyok jól felismerik és szorgalmazzák a helyi lehetõségeket. Az asszonyok azonban nem csak a családi gazdaságban, a háztartásban tevékenyek, hanem a közösségekben, az egyházi és szakmai egyesületekben is. Tevékenységük nélkül szegényebb és zordabb lenne a vidék mindennapi élete. Éppen ezért az agrárszociális biztosítási rendszerben gondoskodnak nyugdíj- és egészségügyi helyzetük javításáról.
A kertészetnek nincsenek utánpótlási gondjai: 1992-ben csak a régi tartományokban több mint 12 ezer fiatal vett részt kertészeti szakképzésben. Közel 5 ezer tanuló szerzett szakmunkásbizonyítványt és 1200 kertész tett mestervizsgát.
A német kertészet megkezdte az áttérést az integrált termesztésre. A gyümölcs és zöldség túlnyomó részét már így termelik. A módszer egyik jellemzõje, hogy vegyi növényvédõ szert csak akkor alkalmaznak, amikor a kártevések veszélye egy bizonyos mértéket meghalad.
A német kertészet jól szerepelt a nemzetközi megmérettetésen, ahol 25 ország 600 kiállítója vett részt.
A ZVG kéri továbbá, hogy az EU a tagországokban pénzügyileg támogassa a virágok és más dísznövények eladását. A ZVG szerint nem méltányos, hogy az EU csak a nehézségekkel küzdõ országokban erõsíti az üzemeket. Arról is gondoskodni kell, hogy az értékesítés mindenütt fellendüljön. Egyúttal sürgõsen új piacok feltárására van szükség; ha ez nem történik meg, akkor az európai kertészeti üzemek egymást szorítják majd ki.
A ZVG úgy látja, hogy a verseny torzulásai ellenére a hazai felhasználók kedvelik kertészeti termékeiket, annál is inkább, mivel fõleg környezetbarát termékeket kínálnak.
A ZVG javasolja bizonyos gyümölcsök és zöldségek védõárazását. Ezzel elejét lehetne venni, hogy a lengyel és a magyar kertészeti termékek "dömpingárai" letörjék az árakat a német piacon.