1. H. Nallet és A. van Stolk: Közép- és kelet-európai országok és az EU élelmiszergazdasági kapcsolatairól c. tanulmány tárcán belüli elemzése még folyik, az anyag legfõbb mondanivalójával kapcsolatban a következõk látszanak kirajzolódni:
A tanulmány feladatként fogalmazza meg az agrárgazdaság jövedelemtermelõ képességeinek javítását olyan középtávú eszközökkel, mint a hitelrendszer korszerûsítése, földhitel intézet kialakítása.
A jelentés a KKEO gazdasági helyzetét globálisan kezeli.
A tanulmány árstabilizációt javasol az EU rendszerén kívül, a térségben kialakuló (kialakított és folyamatosan egyeztetett) minimális (átlag)árak rendszerének megvalósításával.
A minimál átlagárakra épülõ árstabilizáció esetén hazánk versenyhátrányba kerülhet a környezõ országok alacsonyabb elõállítási költségei miatt, ami a piacról való kiszorulást eredményezné.
Magyarország erõsen exportorientált mezõgazdasága révén érdekelt a partneri kapcsolatokban az EU szakértõivel való rendszeresebb eszmecserében, a kiképzések gyorsításában, amelyek költségvetési forrásait mindkét oldalon elõ kell teremteni.
2. A Die Presse bécsi lap budapesti tudósítója úgy nyilatkozott az elõzõ magyar kormány számára készített tanulmány alapján, hogy az EU-val kötött Társulási Szerzõdések a kelet-európai országok számára hátránnyal jártak. Az Európai Unió tagországai a múlt évben a reformországokkal szemben 3 milliárd ECU kereskedelmi többletet értek el, ugyanis a kivitelük 20%-kal nõtt, az importjuk viszont csak 6,7%-kal.
A társult országok nem voltak felkészülve a kereskedelem liberalizációjára, behozhatatlan a hátrányuk a piacnyerési technikában, exportösztönzésben, marketingben és piackutatásban, így nincsenek olyan helyzetben, hogy felvegyék a versenyt az Európai Unió erõsen szubvencionált termékeivel szemben. Az Európai Uniónak a reformországok felé irányuló exportjában csekély hányadot képviselnek a modernizáláshoz szükséges gépek és berendezések, az exportjuk nagy részét a fogyasztási cikkek és élelmiszerek teszik ki.
A tanulmány szerint ugyan Magyarország az egyetlen a reformországok közül, amely az Európai Unióba irányuló agrár- és élelmiszer-kereskedelemben tavaly némi többletet ért el, de ez a többlet idén eltûnik, mert az EU szállítások 48%-kal növekedtek, ugyanakkor a magyar kivitel 14%-kal csökkent.
3. A kelet- és közép-európai országok csatlakozása elõkészítésének stratégiájáról c. munkaanyag - mely az EU állam- és kormányfõk decemberben tartandó esseni csúcsértekezletére készült - ágazataink problémáinak a lényegét nem érinti, ajánlásokat nem fogalmaz meg.
A mezõgazdasági ágazatról szóló összefoglaló részben felhívja a figyelmet arra, hogy a társult országok mezõgazdasági politikái az EU közös mezõgazdasági politika (CAP) reformjával, illetve a GATT vállalkozásokkal összhangban kell, hogy fejlõdjenek.
Az agrárkereskedelmi viszonyokat három ok miatt kell felülvizsgálni:
1. A GATT Uruguay forduló által eredményezett új helyzet miatt az Európai Megállapodások mezõgazdasági fejezetének egyensúlyát újra kell értelmezni, azok értelmezését pontosítani.
2. Az Európai Megállapodásokat a megnagyobbodott EU-hoz kell illeszteni és megvizsgálni, hogy a KKEO miért csak néhány esetben használta ki teljesen az EU által nyújtott mennyiségi kontingenseket.
3. Az EU társult országokba irányuló mezõgazdasági exportját is át kell tekinteni, megvizsgálni a piaci expanzió okait, és nagyobb figyelmet fordítani a komoly egyensúlytalanságokra.
(EU-Tájékoztató,
1994. 8. sz. nyomán)
Az agrárkülkereskedelemben több liberalizmust vár az EU részérõl Varga Gyula, az AKI igazgatóhelyettese. A korábban versenyképes ágazat átalakítása két éve megrekedt, az exportbevételeket a belsõ ügyként kezelés veszélyeztette, a közösség lefölözései minden magyar várakozás ellenére megmaradtak. 1991 óta romlott az agrárkülforgalom helyzete, német viszonylatban a kiszállítás 65%-a az 1991. évinek, az onnan származó import viszont 160%-a. A hazai szerkezet alapján a gazdaság vérkeringésének veszélyeztetése nélkül Magyarország nem képes megfelelõ agrárkivitelre.
Kilátások. Szent-Iványi István külügyi államtitkár szerint 1997-ig a csatlakozási tárgyalások, 2000-ig a belépés zárható le. Inotai András igazgató (Világgazdasági Kutató Intézet) szerint egyértelmû a belépés melletti magyar elkötelezettség. A piacgazdasági és intézményi hiányosságokat fel kell számolni. A magyar korszerûsítés, az ország gazdasági és politikai stabilitása az EU-hoz kötõdik. Az azonnali belépés nettó fogadási költsége 1,5-2 milliárd ECU-ra becsülhetõ. Ez körülbelül a fele annak, amit a kisebb tagországok jelenleg kapnak.
A Bizottság tartózkodó álláspontját az EU külkapcsolati bizottságának vezetõségébõl Peter Kolbe fejtette ki. A kelet-közép-európai országok azonnali belépését gazdaságilag ésszerûtlennek ítélte, a társulás tagországainak véleményét nem ismerik. Az agrár-, a textil- és acéltermékek fogadásának elõkészítése hosszabb idõt igényel. A Phare-program és az EBRD tevékenykedik az integráció ügyében. Az agrártermékek belforgalmi lefölözését és a közösségi hozzájárulásokat az import liberalizálását megelõzõen fel kell számolni. A vázolt gazdasági feltételek megteremtése nélkül, politikai döntés alapján Magyarország felvétele nagyon sokba kerülne.
Az EU túltámogatottá válna, fejtették ki a szövetségi gazdasági tárca részérõl. Az 1996-ig elõirányzott szervezeti refor-mot megelõzõen az EU-nak nincsenek eszközei a visegrádi országok fogadására. Az EU érvényes agrárpolitikája, a termékfeleslegek kizárják az azonnali belépést. Különféle számítások szerint 11-17 milliárd DM terhelné az EU Agráralapját. A struktúraalap többletterhe 26-36 milliárdra tehetõ. A szerkezet módosítása nélkül a belépõk nem volnának beilleszthetõk a kiegyenlítõ fizetés adott rendszerébe. Az EU törvényhozása csak nehezen képes a függõ kérdéseket rendezni.