Kétségtelen, hogy az EU piacán meglehetõsen sok vetélytárssal kell megküzdenünk. Ennek ellenére sem reménytelen a helyzet, ha a bevezetõben emlegetett minõségvezérlést szem elõtt tartjuk. Különösen gondolhatunk a környezetkímélõ módszerek hangsúlyozására. Nálunk ugyanis az utóbbi esztendõk folyamán (sajnos elsõsorban anyagi gondok miatt) alaposan megcsappant a mûtrágyák és egyéb vegyszerek használata. Nem illenék arról vitatkozni, hogy ez a kényszerû takarékosság (?) milyen elõnyökkel és hátrányokkal járt. Mivel azonban megtörtént, talán nem ártana a vélt vagy valódi kárt olyan értelemben javunkra fordítani, hogy beleillesztenénk a minõségvezérlés divatos fogalomkörébe. Vagyis bátran meghirdetnénk, hogy kivitelre szánt termékeink sokkal kevésbé "szennyezettek", mint a nyugat-európai, fõleg vegyszerekkel táplált élelmiszer-alapanyagok. Nem kétséges: az okoktól teljesen függetlenül a mai magyar mezõ- és kertgazdaság sokkal jobban megközelítette az oly sokszor hangoztatott "fenntarthatóság" állapotát, mint az ipari államok.
Legyen szabad egy - egészen más területrõl származó, mégis jellemzõ - esetet említenem. A New York-i múzeum kibernetikai termének központi kiállítási tárgyaként sokáig a zseniális hazánkfia, Neumann János alkotta számítógép állt a leglátványosabb helyen. Mára háttérbe szorult. A rendezõ véleménye szerint "nagy ember a feltaláló, de még nagyobb az, aki a találmányt értékesíti". Pillanatig sem akarok állást foglalni se mellette, se ellene. Az viszont kétségtelen, hogy eleddig nem sikerült a termelés és értékesítés összhangját megteremtenünk saját élelmiszer-gazdaságunkban. Igaz, nem is igen volt rá szükség. A hiánygazdaságban ugyanis minden portéka elkel, fõ az, hogy sok legyen belõle. Sajnos ez a szemlélet meglehetõsen ráülepedett a népgazdaság valamennyi ágazatára. Hallatlanul nehéz "átprogramozni" a gondolkodásmódot, hihetetlenül körülményes dolog megváltoztatni a beidegzõdéseket. A világért sem szabad elmarasztalnunk azokat a - kétségkívül jóindulattal telt - szakembereket, akik a "minél többet, bármi áron" jegyében tanultak és dolgoztak. Legföljebb arról kell meggyõznünk õket, hogy alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez. Alkalmazkodni kell egy kényes, válogatós piachoz, amely immár nem a mennyiséget, hanem a minõséget fizeti meg. Kár, hogy ez a bizonyos minõségvezérlés nehezen hatol be a tudatba, nehezen szorítja ki a régebbi megrögzõdéseket. Kár, hogy olykor mondvacsinált, olykor (sajnos) vitathatatlan hitelrontásokat kell elszenvednünk - mint pl. a paprikaügyben. Kár, hogy az efféle esetek hírverése sokkal hangosabb, mint az igazán figyelemre méltó eredményeké.
Nemrég mutatkoztunk be - többek között - a FOODAPEST rendezvényein külföld elõtt is. Szomorú jelenség, hogy a kiállított élelmiszerek tekintélyes hányada messze idegenbõl érkezett. Olyan cikkek is (pelyhek, kásák, keverékek, "müzlik" stb.), amelyek itthon is megteremnek, itthon is elõállíthatók némi minõségvezérlés árán. Ez pedig nem csupán a külkereskedelemre hat ki, hanem a honi vásárló pénztárcájára is.
Ilyen szempontból sem ártana megfontolni azokat a lépéseket, amelyekkel óvatosan közelítünk az Európai Közösség elõszobájába.
S. P.
Ez a "gyermek" azonban különös változásokat idéz elõ a világ idõjárásában. Megjelenése ugyanis szinte törvényszerûen együtt jár a súlyos afrikai aszályok kialakulásával. Ugyanakkor Dél-Amerikában heves esõzések várhatók.
A szakemberek mintegy 30 esztendeje gyûjtik és vetik egybe az adatokat. Földolgozásukhoz egyre korszerûbb számítógépeket használnak. Nemrég vásárolt a hamburgi Max Planck Intézet egy (31 millió dolláros) "csodagépet" erre a célra - a teljesítménye 16 milliárd bit másodpercenként. A levonható következtetések mindenképpen befolyásolják a mezõgazdaságot, a halászatot és az idegenforgalmat is az egész bolygón.
Mivel a hosszú távú idõjárási elõrejelzések - enyhén szólva - meglehetõsen ingoványos talajon állnak, a "gyermek" új reményeket ébreszt ilyen tekintetben. Tudniillik, ha az összefüggések számszerûsíthetõvé válnak, a szaktanácsok is jobban megalapozhatók. Így pl. javasolni lehet az aszály veszélyeztette területeken a szárazságtûrõbb fajok (kukorica helyett cirok vagy köles stb.) nagyobb mérvû térfoglalását, ahol pedig sok csapadékra számíthatnak, ennek megfelelõen változtathatják meg a termesztendõ növényt (pl. gyapot helyett rizst vetnek stb.).
Egyelõre az egész jelenséget kiváltó ok még földerítetlen ugyan, de az okozat egymagában elegendõ ahhoz, hogy gyakorlati segítséget nyújtson a gazdálkodáshoz. (Newsweek, 94:45)
A Bizottság programtervezetet készített "a környezet és éghajlat" kutatására és technológiai fejlesztésére. A jövõben olyan eljárásrendszert kell kidolgozni, amely lehetõvé teszi az integrált környezetvédelmet, evégbõl új termelési eljárásokat és új anyagokat alkalmaz.
Az 1994-tõl 1998-ig végrehajtandó program többek között a következõ témákat öleli fel: környezetminõség, éghajlati változások és ezek hatása a természeti erõforrásokra, az ember és a környezeti hatások, környezet-technológia, világûr-technológia.
A "környezet és éghajlat" kutatási program keretében összesen 532 millió ECU (1,02 milliárd DM) hívható le. A program résztvevõi lehetnek: vállalatok, kutatási és oktatási intézmények