Görögországban a gyorsan romlandó termékekre vonatkozó piaci információkat fõként Athén és Thesszaloniki nagybani piacain gyûjtik és szintén a piacokon továbbítják. A napi jelentéseket (Mercuriales) a rádióban ismertetik, illetve a napi sajtó útján, legújabban pedig már teletext segítségével is terjesztik. A mezõgazdasági minisztérium tevékenysége lényegében azon árak nyilvántartására korlátozódik, amelyek az EU agrárpolitika számára szükségesek.
Írországban a piaci információs rendszert a mezõgazdasági minisztérium mûködteti. Az információk feldolgozásakor, az információk fajtájának kiválasztásakor azonban az EU irányelvekhez igazodnak.
Olaszországban az "Istituto per Studi, Ricerche e Informazioni sul Mer-cato Agricolo" (ISMEA), a mezõgazdasági minisztériumnak alárendelt hatóság foglalkozik a piaci információs rendszerrel. Az ISMEA csaknem valamennyi mezõgazdasági termékkel foglalkozik és mind a rövid, mint pedig a hosszabb távra szóló piaci adatszolgáltatás területén aktív.
Luxemburgnak nincs önálló piaci információs rendszere, ott fõként a szomszédos országok adataira, információira támaszkodnak.
Hollandiában a piaci információkat a szakmaközi egyesülések ("Produktschap") gyûjtik és terjesztik. Az élõállat és húságazatban a Produktschap tagjai faxon, telefonon vagy heti gyûjteményes kiadványok segítségével juthatnak információhoz. A Produktschap irányítási feladatokat is ellát, és jelentéseket készít az EU-nak is az árakról.
A gyümölcs és zöldség, valamint a dísznövény ágazatban a Produktschap Brüsszelhez igazodva készíti a hosszabb távú piaci tudósítást és árjelentést. Rövid távú piaci információkat a gyümölcs- és zöldség-árverések (CBT), valamint a dísznövény-árverések (VBN) egyesülései közölnek.
A portugál információs rendszer, a SIMA is közvetlenül a mezõgazdasági minisztériumhoz tartozik, átfogja a nagy mezõgazdasági kultúrákat is. Bár a SIMA felelõs az áraknak az EU hatóságok felé történõ továbbításáért is, tevékenységének súlyponti területe a piaci résztvevõk számára a piac áttekinthetõségének megteremtése.
A spanyol piaci információs rendszer túlnyomó részében a hivatalos (országos és EU) szervek információigényéhez igazodik. A termelõi árakat a mezõgazdasági minisztérium, a nagykereskedelmi és a fogyasztói árakat pedig a gazdasági minisztérium (SSM) egy részlege gyûjti. A piaci résztvevõk azonban nagyobb részben más forrásokra támaszkodnak a megfelelõ áttekintés érdekében. Itt mindenek elõtt a szövetségeket és a fontos piacokat kell megemlíteni.
Az Egyesült Királyságban a mezõgazdasági minisztérium gyûjti a nagybani piacok gyümölcs- és zöldségárait és ezeket szinte kizárólag saját igazgatási munkájához, valamint az EU hatóságok informálására használja fel. A brit parasztszövetség (NFU) széles körû információt nyújt a gyümölcs- és zöldségpiacokról, amelyekhez faxon vagy teletexten lehet hozzájutni. Ez a rendszer kereskedelmi szempontok alapján mûködik. Az élõállatra és húsra vonatkozó piaci információs rendszert az Meat and Livestock Commission szervezi. E területen is az EU-nak nyújtandó adatszolgáltatás határozza meg az információgyûjtést.
(Magyar Mezõgazdaság,
1994. aug. 31-i sz. nyomán)
Jelentõsek az osztrák tõkebefektetések is; jelenleg összesen körülbelül 12,7 milliárd schillinget tesznek ki. A nagy nemzetközi cégek többsége magyarországi tõkebefektetéseit ausztriai vállalatain keresztül vezényelte le.
Az a szándék, hogy Magyarország is mielõbb az EU teljes jogú tagjává váljon, különösen felértékeli számunkra Ausztria majdani pozícióját. Ausztria majdani EU-beli szerepére utal a Bizottságnak az annak idején benyújtott csatlakozási kérelemre készített állásfoglalása (avis). Ez kimondja, hogy Ausztria történelmébõl, földrajzi helyzetébõl és a térséghez fûzõdõ kapcsolataiból a Közösség profitálni kíván. Tehát azzal számolhatunk, hogy szomszédunk az EU részérõl a "térség specialistája" lesz. De mit várhatunk mi; elõnyös-e nekünk Ausztria csatlakozása vagy sem?
Alapvetõ politikai (beleértve a biztonságpolitikát is) és gazdasági céljaink, azaz a mielõbbi és teljes jogú EU-tagság elnyerése szempontjából az osztrák csatlakozás elõnyös, mert "küszöbünkig hozza" az EU-t. Határos országként sokkal könnyebb az integrálódás reálfolyamata. A közös határ lehetõvé teszi olyan közösségi pénzügyi támogatások elnyerését, amelyekre csak szomszédos kívülálló országok számíthatnak. Ausztria olyan EU-tag lesz, amelynek van affinitása a térséghez, és számára hazánk és a szomszédos országok nem egy elhanyagolható nagyságot jelentenek. Más tagországokhoz viszonyítva Ausztriának fontosabb érdeke, hogy a Közösség majdan a térség irányában bõvüljön.
Fontos osztrák érdekek szólnak a mielõbbi magyar belépés mellett. Hazánk jelenleg Ausztria 5. legnagyobb piaca. Az összes osztrák külföldi közvetlen beruházások egyötödét, a volt KGST-országokba irányulók 60%-át nálunk hajtották végre. Ezek a pozíciók igazán a magyar EU-tagság esetén értékelõdnének fel. A jó osztrák-magyar kormányzati kapcsolatok alapján sokat profitálhatunk azokból a tapasztalatokból, amelyeket szomszédunk a csatlakozási tárgyalások elõkészítése és bonyolítása során szerzett.
Magától értetõdõ, hogy az EU kibõvülése nemcsak elõnyöket jelent, hanem hátrányokat és veszélyeket is. Ezek egy része a közös piaci mechanizmusok technikájából ered. A hátrányok szempontjából nem azt érdemes vizsgálni, hogy az osztrák piacon a csatlakozást követõen egy-egy áruszektorban a helyzetünk abszolút mértékben romlik-e vagy sem, hanem hogy miként alakul a versenytársakhoz viszonyított relatív helyzetünk, versenypozíciónk.
A mezõgazdasági cikkek piacán Ausztria eddig erõteljesebb protekcionista politikát folytatott, mint az EU. Ezen a nemrég megkötött kétoldalú megállapodásunk enyhített. (Egyébkén az Európa-megállapodás jelentõs könnyítéseket tartalmaz.) Ez a kétoldalú megállapodás 1995. január 1-jével vagy (ha technikai okok miatt az osztrák csatlakozás néhány hónapot késik, ami nem valószínû), valamivel késõbb hatályát veszti, és helyébe az Európa-megállapodás lép. Az agrárkérdésekben is adott e megállapodás módosításának szükségessége és indokoltsága. Az új, közösségi agrárrezsim mellett könnyebb lesz az osztrák piacra jutnunk, mint korábban, azonban a magyar áru csak az osztrák termékekhez viszonyítva kerül jobb helyzetbe. A közösségi szállítókhoz képest - akiket az osztrák szabályok korábban épp úgy sújtottak, mint bennünket, és akik majd szabadon szállíthatnak - helyzetünk romlani fog.
A bemutatott hátrányok abból következnek, hogy Ausztria EU-tag lesz, mi pedig még nem. Viszont sokat enyhíthetünk rajtuk, amikor sor kerül Európa-megállapodásunknak a kibõvítés által szükségessé váló módosítására. Gondolom, joggal támaszthatunk igényt minden érdekelt féllel szemben olyan módosításokra és kiegészítésekre, amelyek biztosítják, hogy a csatlakozás ne rontsa piacra jutásunk kereskedelempolitikai feltételeit.
A már most látható hátrányok mellett potenciális hátrányok, mondhatni veszélyek is vannak. A leglényegesebbek: a jövõben az osztrák-magyar határ egyben a Közösségbe irányuló áru- és személyforgalom beléptetési vonala is lesz. Ide telepítik az áruk vámkezelésével és bizonyos termékek állat- és növény-egészségügyi ellenõrzésével kapcsolatos teendõket. Ha például a Bizottság az utóbbi tevékenység ellátására kevés határállomást tesz alkalmassá, úgy a tõlünk vagy rajtunk keresztül az EU-ba irányuló szállítmányoknál nagy torlódások és várakozási idõk keletkeznek.
Összefoglalóan megállapítható, hogy Ausztria EU-tagsága hazánk szempontjából feltétlenül elõnyös, és összhangban áll alapvetõ politikai és gazdasági törekvéseinkkel. Ezen az sem változtat, hogy néhány területen hátrányokat fogunk elszenvedni, azonban ezek tárgyalásos úton csökkenthetõek.
(Figyelõ,
1994. okt. 20-i sz. nyomán)